Mindenstimmel

Női elv, férfi elv – befogadás és kiáradás

Az utóbbi hetekben több helyzetben is megtaláltak a kérdéssel: mi a különbség a női és a férfi típusú minőségek között? Egyáltalán miért fontos megkülönböztetni a kettőt, hiszen mindannyian emberek vagyunk. Én is sokáig így gondoltam ezt. De aztán, ahogy írtam is…

„Sokáig úgy voltam vele, hogy ezt az egész női témát nem tudom, minek tolják így túl, hiszen igazából mindenki lelke meg energetikája ugyanazok szerint az időtlen szabályok szerint működik. Míg egy napon világossá vált, hogy a férfi logika útján nem tudok tovább fejlődni és fenntartani az egyensúlyt – innen valami más kell, ami továbbvisz. Ez a valami pedig a női megérzés.”

A férfi elv lényege a cselekvés, az építés, a kifelé növelés.

A női elv lényege a nyugalom, a táplálás, a befogadás.

Mindannyiunkban megvan mind a kettő.

Ha a helyén tudjuk működtetni mindkét elvet magunkban – a cselekvőt és a befogadót is – a kettő együttműködéséből tud kialakulni egy teremtő élet, önmagunkban és a külvilágban.

A mai társadalom férfi elvű, hiszen azt tartják sikeresnek, aki gyorsabb, aki nagyobb eredményeket ér el, aki erősebb, aki jobban megmutatja magát, aki jobban bírja a versenyt. A női elvet sehol nem kérik számon, így nem is tanuljuk meg annyira használni. Hiszen a világ nem jutalmazza a lassúságot, a csendet, az álmodozást, az érzékenységet, az óvatos formálódást.

A férfi elvet helyén tudni azt jelenti: a szerint cselekedni, amivel védem az életet, az együtt-egymásért működést. Olyasmit építek, hozok létre, ami az életet támogatja. Olyasmit képviselek, amit igaznak tartok – a magam és mások örömére igaznak. Arra készítek stratégiát, hogy ezt hogyan tudom kiterjeszteni és megőrizni. Megvédem, ami tápláló (igenis megvédem, ha kell!) és nem pusztítok ok nélkül – vagyis puszta versengésből, profit miatt, vagy bosszúból. A harmónia megőrzésére és növelésére használom az erőm. Magamban és magam körül.

A női elvet helyén tudni azt jelenti: képes vagyok nyugodt türelemmel kivárni, amíg a dolgoknak eljön az ideje – mint az évszakok váltakozásának. Táplálom, szeretgetem, minden nap megöntözöm azt, ami a szívemnek kedves. Elszöszmögök vele, és a lélek melegét adom neki a növekedéshez – legyen az egy gyermek, a kedvesem, a családom, a barátságaim, az otthonom, a hobbim vagy a hivatásom. Befogadom és életté alakítom azt, ami eltörött és kihűlt. A harmónia megteremtésére és táplálására használom az erőm. Magamban és magam körül.

Ha a férfi és női elv jól működik együtt, akkor ilyesfajta teremtésben lehet részünk: A női elv megálmodja, melyik csillagot szeretné. Ezt elmondja a cselekvő erőnek, aki útnak indul, és lehozza a kért csillagot az égről. A befogadó erő örömmel átveszi a lehozott csillagot, és azt akasztja ki lámpásnak a lakásba… mindenki boldogságára.

A két minőség egymás nélkül nem jut messzire a teremtő élet létrehozásában. De hol vagyunk elakadva – kívül és belül?

A férfi elv: a cselekvés önmagáért való versengéssé lett – életelvű célok építése helyett.

A női elv: a befogadó oldalunkat nem tanultunk meg használni. Elfogadni sem tudunk.

A férfi és a női oldal egyaránt olyan blokkokkal szembesül, amiknek az oldását nem úszhatjuk meg a teremtő együtt-működés létrehozása felé vezető úton. Ezek közül néhány a generációs és inkarnációs örökségből: a játszmák nélküli tiszta kommunikáció, a bizalom sérülései, saját teremtő erőinktől való félelem. Hiányzó pozitív minták tömkelege – de ma egy olyan korban élünk, ahol minden eszközünk megvan meggyógyítani, újraépíteni a hiányokat.

***

Ha tetszett ez az írás, segíts eljuttatni másokhoz is, hátha nekik is jól jön.

Ha szeretnél többet tudni erről a témáról, az Évköri esték sorozatban negyedévenként egy Évszakra készülő alkalom, egy Női minőség este és egy szertartásos Elem ünnep segít visszatérni  a teremtő rendhez és benne maradni a természetes ritmusban.

Kategóriák: Olvasgass