Időkapuk
Ma az időt már másodpercre mérjük (ha nem tölt be egy oldal, hány másodpercig vársz?) és „számegyenesként” érzékeljük. Olyan számegyenesként, ahol bizonyos számoknál már „teljesíteni” illik dolgokat, és ez a teljesítménygyűjtő zsák egyre inkább teli kéne hogy legyen. Ebből adódóan, aki nem gyűjtő, vagy nem szeret részt venni a műgyűjtő-versenyben, igen hamar belefárad a végeláthatatlan száguldásba (minden másodperc számít) valami következő trófea felé. Vannak ugyan időnként mérföldkövek, de többnyire csak elhúzunk mellettünk, és csak utólag tűnik fel, hogy jéé, már megint elhagytunk egy újabb falut.
Régen – az élet tempójából és az életmódból kifolyólag is – ez nagyon másképp volt. Mivel az életmód sokkal inkább a természet ritmusát követte, ezért jobban is érzékelték az emberek az idő múlását. Az évszakok közti különbséget is, és hogy a nap során mikor mindek van itt az ideje a Nap járása szerint. Aztán a technológia fejlődésével bekerült a rendszerbe két olyan dolog, ami végleg megadta a kegyelemdöfést a természet ritmusával együtt hullámzó időérzékelésnek: az óra és a villanyvilágítás. Az óra lehetővé tette, hogy elszakadjunk a nap és a csillagok járásától, és ezen a kis szerkezeten mérjük, adagoljuk az időt. A villanyfény pedig elhozta az örök ébrenlét lehetőségét, amivel karöltve jár a kimerültség démona is… nincs többé „kényszerű” pihenőidő.
Régen a hullámzó, körforgásos rendszerben, ami az évkör ritmusát követte, voltak olyan időkapuk, amiknek az átlépésére tudatosan készült a közösség. Mert a kapuk lényege az átlépés. Kilépés valami régiből, belépés valami újba. Ma sokszor észre sem vesszük, hogy átléptünk valaminek a küszöbén, ami már elmúlt, és csak cipeljük magunkkal a felesleges vackokat, amik már nem kellenek az újban. A testünk valahol szalad elöl, a lélek pedig még nem érte utol…
A tudatos átlépések, átléptetések rengeteg ajándékot hoztak magukkal. Például felkészülést és felkészítést az átlépésre, és arra, hogy mi következik az „új világban”. Kísérést a kapuig, és fogadtatást a túloldalon. Támogatást abban, hogy mit kell letenni, és mivel kell felszerelkezni az eljövendőkre. Régen az életfordulókat és az évkör fordulópontjait is tudatosan kapuzták át… Nem csak elhúztak a változások mellett 130 km/h-val, hanem megadták a módját az átlépésnek.
Nem azt mondom, hogy vissza kéne forgatni az idő kerekét (na tessék, ez is körforma fogalmazás, nem lineáris) de érdemes volna visszatanulni az átkapuzás művészetét a mai életmód kereteibe illesztve. Kicsi és nagy átkapuzásokat egyaránt – napi rituálékat és szertartásos eseményeket, kicsi és nagy ünnepeket. Csak hogy érezzük, hogy elindultunk, átléptünk és megérkeztünk.
Aztán ha már ebben a valóságban tudunk kapukon közlekedni, jöhetnek a más idők és dimenzók, a Vissza a jövőbe! és az Előre a múltba! De addig még van dolgunk bőven itt és most.
Ha szeretnél kipróbálni egy tudatos kapuátlépést, gyere el a 2020 évi évrendező- évtervező napra: A JÖVŐBE NYÍLÓ KAPU
Ha tetszett ez az írás, segíts eljuttatni másokhoz is, hátha nekik is jól jön.