Test, lélek, szellem
Azt azért már hallani mindenhonnan, hogy az ember nem csak test, hanem tartozik hozzá lélek is, meg szellem. Azt is tudjuk, hogy a testet az orvosok tudják rendbe tenni, a lelket a pszichológus és más mentálhigéniés szakemberek, na de mi a helyzet a szellemmel? Mi az egyáltalán, és mit csinál velünk? De haladjunk csak szépen sorban.
A testről kézzel fogható tapasztalatunk van, hiszen a saját testünkben vagyunk nap mint nap. Ennek a testnek vannak határai, van teherbírása. Tudjuk, hogy adni kell neki enni, hagyni kell pihenni, különben teljesen kimerül. A test világa a 3D, ahol nulla fokon megfagy a víz, és ha leugrom az első emeletről, hiába van nálam seprű, nem tudok repülni, mint Harry Potter. Ha tűzbe teszem a kezem, az bizony éget, és ha megvágom magam, vérezni fog. Ezek a 3D játékszabályai.
A lélekről már nem ilyen könnyű beszélni, mert nem lehet megfogni, és nem is látható. De nagyon is érzékelhető tapasztalataink vannak róla, az érzelmek formájában. Elszorul a torkunk, remeg a lábunk, szorít a szívünk, vagy épp pillangók repkednek a gyomrunkban, könnyűek vagyunk és mintha megnőnénk fél métert. Ezek csak érzelmek – aminek azért finom testi tapasztalatai is vannak. Arról is szélesebb körben tudunk, hogy ha a testünk beteg lesz, azzal többnyire a lelkünk üzeni, hogy valami nem jó. A lélek világa egy finom és érzékeny világ, amibe beletartoznak a gyerekkorunkban tanult viselkedési minták, beletartozik hogy bizonyos dolgokra mindig ugyanúgy reagálunk (ha benyomja valaki a piros gombunkat…). Beletartoznak életünk fájdalmai és nagy újjászületései, hogy mit hiszünk magunkról, és mit hiszünk a világról. A lélek játékszabályait az önismerettel tudjuk feltérképezni.
A szellem aztán végképp megfoghatatlan, bár erről is lehetnek finom érzékszervi tapasztalataink. A szellem az a „lélek” – és itt már a szóhasználat is kusza a közbeszédben – ami elszáll, amikor meghal a test. A szellem az a 21 grammnyi örökkévaló bölcsesség, ami újra és újra visszatér a földi lét után a magasabb létsíkokba. Ezeknek a tereknek is ugyanolyan szabályai vannak, mint a test és a lélek világának. Az egyik ilyen a karma törvénye – minden, amit teszel, visszatér hozzád. Minden, amit tapasztalsz, olyan tapasztalat, amit másnak valaha okoztál. A másik ilyen a be nem avatkozás törvénye – senki helyett nem dönthetsz: erről szól a szabad akarat. Mindenki maga dönti el, milyen tapasztalatokon keresztül tanul. Nem segíthetsz senkin, ha nem kéri.
Minden rétegnek vannak játékszabályai, és megtehetem, hogy nem veszek róla tudomást – de attól még működnek, és hatással vannak rám. Ha nem veszem figyelembe őket, annak pedig következményei vannak.
Ha a test, a lélek vagy a szellem szemüvegén át nézed a valóságot, mindhárom teljesen más felbontású képet mutat. Ugyanaz történik, és közben mégis sokkal többet látsz. Ha a test szemén keresztül nézed, mintha szabad szemmel néznéd. Ha a lélek szemén keresztül, mintha röntgennel néznéd – azt is látod, ami el van rejtve benne. Ha a szellem szemén keresztül, mintha atommikroszkóppal néznéd – a felszíni forma elvész, és meglátod a legmélyebb összefüggéseket, ismétlődéseket is. Ugyanaz történik, és sokkal messzebbre látsz. Arról nem is beszélve, hogy bárminek a meggyógyítása sokkal hatékonyabb, ha nem csak egy rétegben teszünk rendet.
Te milyen szemmel nézed életed történéseit?
Ha megérintett benned valamit ez az írás, lehet, hogy itt a helyed: Szellemgyógyász tanfolyam
