Nőiesség és erő
Minél többet tudok a világ rétegeinek működéséről, annál inkább egyensúlypárti vagyok. A munkamegosztás lényege az, hogy ha én a helyemen tudok állni nőként, a férfiak is a helyükre tudnak állni férfiként, és ha még egymás mellé is állunk, sokkal könnyebben megy minden. Viszont közben azt is egyre inkább látom, hogy stabil egyensúlyt nem lehet úgy kialakítani, ha valamelyik résztvevője összevissza billeg. De honnan kezdődik a billegés? Hát persze, hogy a nőkkel.
Az élet akkor áramlik, mint a víz, ha a nők jól vannak – ha pedig nem, kiszárad és sivataggá válik vagy kiárad és mindent elmos.
Ha a nők jól vannak – azon túl, hogy ez nekik maguknak is jobb, mint szenvedni – a fiaik, a lányaik, a párjaik és életük minden más résztvevője fürdik a jókedvükben, az odafigyelésben és a szeretetteljességben. Kinek-kinek a vérmérsékletétől függően jut még e mellé süteményillat, ének, virágok, színes függönyök, kirándulások, táncok, mesék… és még sok minden más. Aki ilyen anyák, nagyanyák, nagynénik, keresztanyák és szomszéd nénik közelében nőtt fel, az felnőttként is ezt fogja keresni, alapvetőnek tartani és ismételni. Aki találkozott már olyan nővel, aki mélységesen és ragyogóan jól van, sosem felejti el azt a hatalmas erőteret, ami belőle árad. Sajnos azok vannak kevesebben, akiknek van ilyen tapasztalata. Helyette többnyire hiányos minták és sérült boldogság vesznek minket körül.
Nőiesség erő nélkül – ami törékeny és kiszolgáltatott élethez vezet.
Erő nőiesség nélkül –ami felettébb hatékony, de magányos élethez vezet.
Félelem, fájdalom, kilátástalanság kíséri ezeket a mintákat.
A nőiességet és az erőt ritkán látjuk egyensúlyban, bár mára már egyre többen tesznek azért, hogy a saját életükben megvalósítsák ezt. Akinek sikerül, annak az életében – és az őt körülvevők számára is – folyamatosan jelen van …
- az elfogadás biztonságos melege,
- a dolgok körforgásának tisztelete,
- a megérzések csendes bölcsessége,
- és egy kitartó, de hatalmas átalakító erő.
Ezek egy olyan nyugodt teret adnak, ami mindenféle viharos élethelyzetet sikerrel vészel át. Mindig az jut róla eszembe, hogy olyan ez, mint az egykori atombomba-robbantások helyszínei, ahol semminek nem kéne lenni, és mégis hemzseg az élet, mert a természet visszafoglalta a területeket.
De mi az, ami miatt nem használjuk a női erőnket és nem kormányozzuk a saját életünket?
Először is általában nincsenek elérhető mintánk. Nincs a közelünkben olyan női szerep, akit követni tudnánk, akitől el tudnánk lesni, hogyan tartja egyensúlyban és kormányozza az életét úgy, hogy ne hiányozzon belőle semmi. Töredékekből próbálunk összeilleszteni egy valamennyire használható képet.
Másodszor nem tiszteljünk magunkat eléggé ahhoz, hogy a saját jól-létünk legyen az első. Hogy ezt honnan és miért tanultuk, az messzire vezet – de mindenképp meg kell tanulnunk, hogy ha jót akarunk magunknak, vissza kell szerezni önmagunk jól-tartásának tudását.
Harmadszor nem figyelünk rá, hogy kinek adunk a női erőinkből, és mennyit. Ki az aki követeli, ki az aki észrevétlen lopkod belőle, ki az aki ravaszkodással csalja ki?
Negyedszer nem tudjuk a technikáit, hogyan lehet a saját életerőnk forrásait kifejezetten női módszerekkel mindig bővizűen tartani. Csak ha nekem van elég, utána tudok másoknak inni adni belőle…
Ötödször pedig nem tudjuk, hogy az élet folyamatos változásában hogyan kell az áramlást használni a nyers erő helyett. Honnan tudnánk, hisz ezt se volt kitől megtanulni.
Ha csak ennek az öt dolognak elkezdene utána járni minden nő, és használná is aztán amit megtanult, minőségi változás állna be az életének minden területén. Ha szeretnéd te is egyensúlyba hozni a nőiességet és az erőt magadban, ez a csoport érdekes lehet számodra:
NŐVÉRKÖR
Ha neked hasznos volt ez az írás, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
