Megbocsátás – kinek igen, kinek nem?
A spiritualitás csapdái című írásban az egyik csapda, amiről olvashatsz, a kapcsolatok rendezetlenségéről szól. Ha végiggondolod az eddigi életed, tuti eszedbe jut számtalan olyan szereplő, akikre nem tudsz nyitott szívvel, kedvességgel gondolni. A szeretetet meg hagyjuk is, mert még az elfogadás se megy irányukba… Na de mi van helyette? Kinek-kinek vérmérsékletétől függően hidegség, neheztelés, keserűség, bűntudat, düh, bosszúvágy, félelem … más szóval „mérges vagyok” különböző formái.
Attól függetlenül, hogy aki megbántott, kárt okozott neked mit csinál, hogyan viselkedik vagy mit érez, ez a „mérges vagyok” érzés benned van – és téged mérgez, szó szerint. Olyan ez, mintha te vennéd be azt a mérget, amitől a másiknak kéne, hogy baja essék. Na de ha te vetted be, hogyan lehetne ez őrá hatással?
Egy ideje a nyugati világban is kutatásokkal alátámasztott evidencia, hogy az érzelmeink hatással vannak a testünk biológiai működésére – anyagcsere, keringés, hormonális folyamatok, stb. – szintjén, tehát a nagyon mély szinteken. De ezeknek a mély, számunkra „láthatatlan” szinteknek a működésétől függ az, hogy hosszú távon egészségesek maradunk-e, vagy sem. Minden fizikai betegségnek van valamilyen pszichés összetevője – és a tartós harag számos fizikai betegség elődleges okává válhat. (Vérnyomás, gyomorproblémák, fejfájások, stb…)
A „mérges vagyok”-tól tehát érdemes megszabadulni.
Egy lehetőség a nemtetszésünk tudatos, asszertív kifejezésével a másik fél felé – ezt érdemes megtanulni azért, hogy hatékonyabban tudjuk kommunikálni és megvédeni a saját határainkat a hétköznapokban. De ez csupán a technikai rész, a felszín menedzselése.
Érzelmileg lerövidíthetjük a méreg hatóidejét, ha egyszerűen megbocsátjuk a másiknak mindazt, amit a kárunkra tett.
„A megbocsátás nem azt jelenti, hogy meg nem történtté teszed, ami fájdalmas, hanem azt hogy megtetted ami tőled telt a helyre hozására, és ha ez nem működött, elfogadtad és már nem befolyásolja a hétköznapi döntéseidet.”
Mondani persze könnyű, de megcsinálni nem annyira. Először is, ha éppen valaki lelkileg belém taposott, átvert vagy bántott, valószínűleg épp az érzelmek sűrűjében vagyok, és áldozatnak érzékelem magam. Szorongat a hidegség, neheztelés, keserűség, bűntudat, düh, bosszúvágy, félelem.
A megbocsátás viszont csak úgy működik, ha kilépek az áldozat módból, és úgy döntök: bármi történt, én vagyok a felelős azért, hogy mit kezdek ezzel – és én nem akarok áldozat maradni.
Minél hamarabb képes vagy átállni a felelős oldalra, annál rövidebb ideig hat a méreg.
Persze a megbocsátásnak is van egy folyamata, először tudomásul kell vegyem, hogy ami történik, az számomra fájdalmas. Jó esetben észreveszem időben, és a fent említett kommunikációs technikai módszerekkel (asszertivitás és társai) jelzem a környezetemnek, hogy ami történik, az nem oké számomra. Ekkor tettem valamit a helyzet megoldásáért, amitől jobb lesz valamivel, de általában az érzelmi méreg még mindig hat ilyenkor. És itt következik a belső munka: a megbocsátás. Amihez csak az elfogadáson keresztül vezet az út. El kell fogadnom, ami történt, el kell fogadnom a saját részemet benne, és el kell fogadnom azt is, amit a másik tett ellenem. Számomra az alábbi gondolat fordulópont volt minden megbocsátással kapcsolatos ügyben:
Mindenki azt teszi, amit a legjobbnak hisz.
Ha így sikerült viselkednie, akkor nem tudott jobbat. Abban a pillanatban nem volt képes higgadtabb, korrektebb, egyenesebb, belátóbb lenni – mert valamiért azt hiszi, hogy ahogy viselkedik, az a lehető legjobb megoldása a helyzetnek. Nincs a készletében más.
És itt szót kell ejtsek a saját magadnak való megbocsátásról is. Erre a témakörre is igaz az, ami a szeretetre: amennyit tudsz belőle adni magadnak, csak annyit tudsz belőle adni másnak. Te hányszor hibáztatod és kínzod magad a múltban tett rossz döntéseidért? Mennyire vagy szigorú, netán kissé szadista magaddal? Mi az, amit magadnak nem bírsz megbocsátani – a mostani tudásoddal? Na de az akkori tudásoddal abban a pillanatban tudtál volna jobban dönteni?
Te is azt tetted, amit a legjobb megoldásnak hittél.
Úgyhogy tegyél egy dupla szívességet magadnak: bocsáss meg saját magadnak és mindenki másnak, aki valaha fájdalmat okozott neked. Akkor az tűnt a legjobb megoldásnak. Tedd a helyére, tanulj belőle hogy legközelebb mit kéne másképp, engedd el és lépj tovább.
Ha szeretnél konkrét gyakorlatokhoz tippeket kapni, hogyan tudod ezt megcsinálni, iratkozz fel a hírlevélre itt:
