Fényünnepek a wifi korában  

Mi jut eszedbe, ha azt mondom, hogy ünneplés? Milyen érzés kapcsol be először – kellemes vagy kellemetlen? Várakozás vagy ellenállás? Milyenek az ünnepeid? Egyáltalán milyen ünnepeid vannak?

Nem csak a karácsonyra meg a születésnapra gondolok. Egy sor más ünnep is van – a naptárban is (egyházi és állami ünnepek) de legfőképp a te életedben. Hiszen egyszer elballagtál, lediplomáztál, meglett az első állásod, aztán felmondtál onnan, megvetted az első autód, összeházasodtál amiből évforduló lesz, megszületett az első gyereked, elpusztult az első kutyád, csak hogy a mérföldkövekhez kapcsolódó ünnepeidet soroljam. De az is lehet, hogy van egy szokásos havi találkozó a barátnőkkel, vagy a karácsonyi színház a nagynénikkel, vagy a tavaszi kirándulás a gyerekkori haverokkal, vagy az őszi almaszedés a kedvenc kertedben Rózsika néninél… ezek visszatérő ünnepek. De vajon észreveszed őket, hogy azok?      

Az ünnep lényegéről több kultúrtörténész írt már mindenféle szépet s jót (pl.: Mircea Eliade, R. Caillois), amiből sok tanulságot levonhatunk a mai ünneplési szokásainkra nézve. Az ünnep ideje (az ipari forradalom és a fogyasztói társadalom születése előtt) szentnek tartott pihenőidő volt, ami sok mindennek adott teret egyszerre: ez volt az ideje a magunkhoz való kapcsolódásnak, a másokhoz való kapcsolódásnak és a Fentiekhez, az Istenihez való kapcsolódásnak is. Például a karácsony se az ajándékozásról szólt eredetileg, hanem a fény születésének közösségi ünnepe volt a legsötétebb napon (dec. 21).

Az ünnepre készülődésnek már egészen az ősi időkben voltak egyéni részei (pl. rituális fürdő, ünneplő ruha felvétele) és közösségi részei is (pl. közös főzés, díszítés), és a mára többnyire értelmetlenné vált szokások, dalok, szertartások valódi jelentését mindenki ismerte. A szertartásos részekkel közösen “varázsoltak” pl. fényt a sötétségbe, esőt a földekre, bőséget az ifjú párnak, könnyű utat a léleknek a túlvilágra, mikor mi volt az ünnep lényege. Ma úgy fogalmaznám, hogy a közös kívánság erejét használták arra, hogy a Vonzás Törvényét működtessék mindenki javára 🙂

Amit ma látok magam körül, hogy a régi ünnepek maradványaival közepesen tudunk mit kezdeni a mai világban. (Tisztelet a kivételnek, mert vannak olyan családok, közösségek, ahol a régi ünneprend máig mindenki számára értékes és élő dolog.) Az már egyre többek számára nyilvánvaló, hogy az ünnep nem arról szól, hogy vegyünk még egy cuccot ajándékba. A tudatosodó többség már inkább élményt ajéndékoz, ami eggyel közelebb van az ünnep valódiságához, de még ez se az, amit keresünk. Egyre inkább nő az igény a nem hagyományos ünnepekre.

Az ünnep attól fényesedik ki, hogy a lényeggel kapcsolódunk: saját magunk, mások és a Szeretet fényével.

Az utóbbi pár száz év szertartásrendjétől eltérő fényesküvő, fénykeresztelő, vagy akár fénytemetésben pont az a lényeg, hogy nem egy előre leírt szertartásrend szerint zajlik, hanem úgy, ahogy az ünnepeltek szíve-lelke kívánja. Van benne idő felkészülésre, elidőzésre, valódi kapcsolódásra, amiben a lélek is ünnepelni tud (lélek-jelen-léttel) kinek-kinek az igénye szerint. Így nincs is két egyforma fényszertartás 🙂

De ha nem csak nagy életfordulókban gondolkodunk, “csak” sima családi ünnepekben, vagy számunkra fontos életesemények megünneplésében, akkor érdemes megtanulni mindennapi használatra, hogy hogyan is tudunk olyan ünnepet csinálni, ami tényleg az.

Mi kell hozzá, hogy ünneplőbe öltöztessem a szívem? Mi kell ahhoz, hogy megszülessen a varázslat? A Lélekben is ünneplőben program arra született, hogy ezekre a kérdésekre segítsen megkeresni a választ – a mai világban érvényes válaszokat, a régiek bölcsességéből építkezve.

Ha tetszett neked ez az írás, segíts eljuttatni másokhoz is, nekik is jól jöhet.