A legsötétebb kapu
Karácsony az emberiség egyik legősibb ünnepe. A téli napforduló napja mindig az év egyik olyan sarokpontja volt, mely a nyári napfordulóval, azaz a Szent Iván-éjszakájával együtt egységes keretet adott az évköri időszámításnak. Míg a nyári napforduló során a legmagasabban állt a Nap a zeniten, és a legrövidebb éjszaka következett be, addig télen a legalacsonyabban delel a Nap a nadíron, és ekkor van az év leghosszabb éjszakája is. A Római Birodalomban a Saturnalia ünnepet a Napisten, Mithrász kultuszának behelyettesítésére az időszámításunk 3. században rendelték el. Az ekkor erősödő keresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálta, így hamarosan az ő személyét is ehhez a naphoz kötötték.
A magyar karácsony, kerecsen szó szintén a téli napfordulóra utal. Kevesen tudják, honnan ered az ünnep elnevezése. Legvalószínűbb, hogy a korciti – fordul, lép szó származéka, és a téli napforduló örömére, az azt megelőző várakozásra utal. Őseinknél a Kerecsen a Nap és Élet újjászületésének az ünnepe volt. Ilyenkor ettek, mulattak, meggyújtották az ünnepi fahasábot, elfogyasztották az ünnepi süteményt, zöld növényekkel díszítették a házakat, jókívánságokat és ajándékokat váltottak. A tűz, a fény és a meleg a hosszú élet jelképei, ezért mindig fontos szerepük volt a téli ünnepeken, akár pogány, akár keresztény felfogásban. A fa a legősibb kultúrákban is a kozmikus életerőt szimbolizálja, egyeben a világ szimbóluma is. Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is.
A téli napforduló egy kapu, ahol az árnyék találkozik a fénnyel. A leghosszabb sötét és a legrövidebb fény találkozásának napja. Egy ilyen találkozáskor, az új kör kezdetekor két dolog történhet.
Vagy egy olyan kör indul el, amiben a kettő tovább harcol egymással – és közben te megfeszülsz.
Vagy kezet fognak és egy körben egyesülve növekedésnek indulnak az Egység felé – és közben te velük utazol a mindenség hullámain.
A két variációban látszólag ugyanaz zajlik, fény és árnyék váltja egymást a színpadon és benned.
Ám a színfalak mögött két gyökeresen különböző erő munkál: a félelem vagy a szeretet – ezeknek minden következményével.
Nézz végig az elmúlt éveden – ehhez kell a tél csendje.
Hogy érzed, mennyi minden telt belőle a fényben? És mennyi minden az árnyékban? Mit tanultál ezekből az élményekből – egyenként, és abból, ahogyan egymásra hatottak benned? Hová érkeztél általuk?
Nézz előre az évedre – ehhez kell a tél nyugalma.
Hová indulsz most? Fénnyel vagy árnyékkal a szívedben vágsz neki? Világosnak vagy sötétnek látod a jövőt? Hol alszanak ki, és mitől gyúlnak fel belső fényeid?
Hogyan lépsz át a kapun a következő körbe?
Áldás a fényekre, kegyelem az árnyékokra, és hála minden tapasztalásért az Élet körforgásában.
***
Ha neked hasznos volt ez az írás, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha szívesen haladnál tovább ezzel a témával, gyere el a 2020 évi évrendező- évtervező napra:
