Olvasgass és emelkedj – inspiráló írások a tudatosság hatásáról az életminőségedre. Sobják Mónika írásai.
Ha azt kérdezném, milyen alapelvek mentén intézed a dolgaidat, mit válaszolnál? Mik azok a sarokkövek, amiket talán sose vettél észre, de mégis ezekhez tartod magad? Mi az, aminek akkora kényszerítő hatása van, hogy nem mersz miatta másképp dönteni? Mik azok a helyzetek, amik mindig meggyötörnek? Hogyhogy nem tudsz belőle kilépni? Mi volt a szlogen gyerekkorodban otthon? (tovább…)
Minél többet tudok a világ rétegeinek működéséről, annál inkább egyensúlypárti vagyok. A munkamegosztás lényege az, hogy ha én a helyemen tudok állni nőként, a férfiak is a helyükre tudnak állni férfiként, és ha még egymás mellé is állunk, sokkal könnyebben megy minden. Viszont közben azt is egyre inkább látom, hogy stabil egyensúlyt nem lehet úgy kialakítani, ha valamelyik résztvevője összevissza billeg. De honnan kezdődik a billegés? Hát persze, hogy a nőkkel. (tovább…)
Egy kicsit jogos is talán, de azért egy kicsit túl is reagálod. Mindenesetre nem tudod csak úgy figyelmen kívül hagyni többé, mert kényszerít, hogy foglalkozz vele. Követeli a figyelmedet, mivel szépen nem ment eddig, így most csúnyán. (És még minding lehetne sokkal gázabb is.) Magad előtt úgyse tudod tovább kimagyarázni. (tovább…)
A szétesés nem kellemes, de nem is azért van, hogy az legyen. A szétesés azért van, mert erővel már nem lehet összetartani azt, ami nem működik többé. Persze attól, hogy ezt tudod, még át kell rajta menni – a félelemmel, kétségbeeséssel, kilátástalansággal, csalódással teli sötétségen. Bizonyos szempontból jobb attól egy kicsivel, ha emlékezteted magadat hogy ez most egy átmeneti állapot, és a folyamat végére új döntések születnek majd. De míg ide elérsz, nem spórolhatod meg, hogy elbúcsúzz az összetört álmaidtól, kilapátold a romokat és ott ülj az üres semmi közepén, várva arra, hogy megérkezzen az ihlet, merre tovább. (tovább…)
Van azért ebben egy kis paradoxon. Te nem engeded, vagy az tart fogva? Persze könnyű azt mondani, hogy én mindent megtettem azért, hogy elengedjem a múltat, de az nem ereszt engem. De ez csak a jéghegy azon része, ami a vízből kilátszik. Ami a víz alatt van – azt nem engedted el, mert még mindig ott van befagyva. Az elengedés egy jó szlogen, és ha sikerül megcsinálni, működik is – de mitől? (tovább…)
Ha végiggondolod csak ezt a hetet, hányszor vettek hülyére? Gyerünk, számold össze szépen. Hányszor érezted úgy hogy átdobtak a palánkon? Ki hitte azt, hogy veled meg lehet csinálni? (tovább…)
Általában az illető félszeg mosollyal közli: „Hát elég maximalista vagyok, igen. De ez van.” És közben olyan hangsúllyal mondja ezt, hogy szinte látom, a kisgyerek, aki benne lakik, úgy örül ennek, mintha valami fontos érdemrendet kapott volna. Pedig a beszélgetés általában onnan indult, hogy mi mindent tesz tönkre az életében a maximalizmus. A maximalizmus a következő áldozatokat követeli (a teljesség igénye nélkül): önbizalom, lelki nyugalom, felszabadultság, könnyedség, szeretetteljes kapcsolatok, párkapcsolat, család, munkahelyi együttműködések. És ezt a beszélgetést lefolytattam már cégvezetővel és egyetemistával is. (tovább…)
Te miben vagy tudatosabb a környezetednél? Egészségesen eszel? Rendszeresen mozogsz? Tudatosan vásárolsz? Igyekszel minél kevesebb szeméttel, zölden élni? Hallgatsz arra, mit üzen a tested? Odafigyelsz arra, mi megy a fejedben, és leállítod, ha lehúz? Önfejlesztő könyveket olvasol vagy önismereti csoportba jársz? Ha valami bajod van, mersz segítséget kérni? Akár a testi, akár a lelki egészséged terén hozol tudatos döntéseket, vagy a környezetedet igyekszel megóvni, egészen biztos, hogy kerültél már szembe a körülötted élők ellenállásával. (tovább…)
A tévhitek-sorozatban ez az egyik első komoly kihívás, amikor valaki módszeresen neki akar állni tudatosodni vagy stresszcsökkenteni. Múlt héten az egészségnapon hosszan beszélgettünk erről olyanokkal, akik jóval régebb óta kísérleteznek vele mint én, (eddig azt hitték) sikertelenül … és neked szeretném mielőbb elmesélni, ami nekik is jó lett volna, ha hamarabb tudják. (tovább…)
Ez egy teljesen szubjektív lista, amit ha valaki a kezembe adott volna 16 évvel ezelőtt, akkor sokkal gyorsabban jutottam volna oda, ahol most vagyok. Persze az élettapasztalatot nem lehet megspórolni, de némi küszködést, meg sok felesleges rossz könyvet meg lehetett volna. 🙂
Ebben a sorrendben lett volna jó olvasni ezeket a könyveket. (tovább…)