Mi visz tovább a kezdeti lendület után? A vágy festi fel a képet, de a célokat neked kell kitűzni. Az „Ó bárcsak!” nem elég ahhoz, hogy megvalósuljon. Mindenki ismer olyasvalakit (néha egészen közelről, akár a tükörből) aki évek óta vágyakozik bizonyos dolgok után, de mégsem történik valódi változás az életében. Mitől fognak ezek az álmok valóra válni? Nem, a csodára várás nem működik. (tovább…)
„ Na mi a helyzet a boldogsággyárban?” – kérdezte egy középsulis osztálytárs a legutóbbi osztálytalálkozón – „Ahogy nézem a facebookon miket raksz ki, mindig ez a szó jut eszembe.” Meglepődtem, meg persze kicsit örültem is, és mondtam neki hogy a valóság persze nem mindig annyira fenékig tejfel. Ezen meg mintha ő lepődött volna meg kicsit. De kicsit továbbgondolva a dolgot, valóban boldogsággyáros vagyok. Hogyan csinálom? (tovább…)
Úgy van ez veled is, mint a telefonoddal. Vannak dolgok, amik sokat visznek az aksiból, vannak amik keveset. Ha nem töltöd, lemerül. Ha nagy az adatforgalom, vagy nincs szabad háttértár, akadoznak a dolgok. Ha vírusos lesz, bizonyos programok nem működnek rendesen.
Sokan vannak, akik pontosan tudják, hogyan kell a telefonjukat karban tartani, de arról fogalmuk sincs, magukat hogyan kéne. Pedig ugyanolyan egyszerű kis gyakorlati dolgok ezek, mint hogy a telefonodat felrakod töltőre, néha frissítesz, néha törölsz felesleges cuccokat, néha vírusirtasz, néha meg újraindítasz.
Neked hány életed van? Tudom, ha nem vagy macska, akkor ebben a testben csak ez az egy… de annak az egynek hány – időnként egész embert kívánó – területén kell helyt állnod? És még csodálkozol, hogy ide-oda rohangálsz egyfolytában és azt se tudod hol áll a fejed?
Régen jóval kötöttebb volt az élet rendje és ezen belül a szerepeink is. Nem nagyon volt választásunk, de így mozgásterünk se nagyon. Bizonyos szempontból mégis könnyebb lehetett egy ilyen „kötöttpályás” valóságban mozogni. (tovább…)
A szétesés nem kellemes, de nem is azért van, hogy az legyen. A szétesés azért van, mert erővel már nem lehet összetartani azt, ami nem működik többé. Persze attól, hogy ezt tudod, még át kell rajta menni – a félelemmel, kétségbeeséssel, kilátástalansággal, csalódással teli sötétségen. Bizonyos szempontból jobb attól egy kicsivel, ha emlékezteted magadat hogy ez most egy átmeneti állapot, és a folyamat végére új döntések születnek majd. De míg ide elérsz, nem spórolhatod meg, hogy elbúcsúzz az összetört álmaidtól, kilapátold a romokat és ott ülj az üres semmi közepén, várva arra, hogy megérkezzen az ihlet, merre tovább. (tovább…)
Van azért ebben egy kis paradoxon. Te nem engeded, vagy az tart fogva? Persze könnyű azt mondani, hogy én mindent megtettem azért, hogy elengedjem a múltat, de az nem ereszt engem. De ez csak a jéghegy azon része, ami a vízből kilátszik. Ami a víz alatt van – azt nem engedted el, mert még mindig ott van befagyva. Az elengedés egy jó szlogen, és ha sikerül megcsinálni, működik is – de mitől? (tovább…)
Ha végiggondolod csak ezt a hetet, hányszor vettek hülyére? Gyerünk, számold össze szépen. Hányszor érezted úgy hogy átdobtak a palánkon? Ki hitte azt, hogy veled meg lehet csinálni? (tovább…)
Általában az illető félszeg mosollyal közli: „Hát elég maximalista vagyok, igen. De ez van.” És közben olyan hangsúllyal mondja ezt, hogy szinte látom, a kisgyerek, aki benne lakik, úgy örül ennek, mintha valami fontos érdemrendet kapott volna. Pedig a beszélgetés általában onnan indult, hogy mi mindent tesz tönkre az életében a maximalizmus. A maximalizmus a következő áldozatokat követeli (a teljesség igénye nélkül): önbizalom, lelki nyugalom, felszabadultság, könnyedség, szeretetteljes kapcsolatok, párkapcsolat, család, munkahelyi együttműködések. És ezt a beszélgetést lefolytattam már cégvezetővel és egyetemistával is. (tovább…)
Te hogyan találkoztál azzal gondolattal, hogy a gondolataidnak hatása van a fizikai világra, ami körülvesz? Sőt, hogy a gondolataiddal te magad teremted a valóságod? Amiből következik, hogy te magad létre tudsz hozni bármit, amit szeretnél. Hurrá, akkor legyen sok pénz, meg jó párkapcsolat és sok szex! A többség nagyjából innen indul. (tovább…)
A spiritualitás csapdái című írásban az egyik csapda, amiről olvashatsz, a kapcsolatok rendezetlenségéről szól. Ha végiggondolod az eddigi életed, tuti eszedbe jut számtalan olyan szereplő, akikre nem tudsz nyitott szívvel, kedvességgel gondolni. A szeretetet meg hagyjuk is, mert még az elfogadás se megy irányukba… Na de mi van helyette? Kinek-kinek vérmérsékletétől függően hidegség, neheztelés, keserűség, bűntudat, düh, bosszúvágy, félelem … más szóval „mérges vagyok” különböző formái. (tovább…)