Van választásod.
Boldogsággyár „ Na mi a helyzet a boldogsággyárban?” – kérdezte egy középsulis osztálytárs a legutóbbi osztálytalálkozón – „Ahogy nézem a facebookon miket raksz ki, mindig ez a szó jut eszembe.” Meglepődtem, meg persze kicsit örültem is, és mondtam neki hogy a valóság persze nem mindig annyira fenékig tejfel. Ezen meg mintha ő lepődött volna meg kicsit. De kicsit továbbgondolva a dolgot, valóban boldogsággyáros vagyok. Hogyan csinálom?
Mitől tudsz mindig a topon lenni? Úgy van ez veled is, mint a telefonoddal. Vannak dolgok, amik sokat visznek az aksiból, vannak amik keveset. Ha nem töltöd, lemerül. Ha nagy az adatforgalom, vagy nincs szabad háttértár, akadoznak a dolgok. Ha vírusos lesz, bizonyos programok nem működnek rendesen. Sokan vannak, akik pontosan tudják, hogyan kell a telefonjukat karban tartani, de arról fogalmuk sincs, magukat hogyan kéne. Pedig ugyanolyan egyszerű kis gyakorlati dolgok ezek, mint hogy a telefonodat felrakod töltőre, néha frissítesz, néha törölsz felesleges cuccokat, néha vírusirtasz, néha meg újraindítasz.
Elemi erők Mi küld a földre? Mi az, amitől szárnyalsz? Mi az, ami elsodor? Mi fűt fel igazán? Mitől érzed, hogy minden a helyén? Az elemi erők – föld, levegő, víz, tűz és az ötödik elem – igenis uralják a hétköznapokat. Mégpedig érzések és közérzeti állapotok formájában. És csakúgy, mint a természetben, bennünk is van mindegyiknek egy pusztító és egy tápláló oldala. Te melyikkel találkozol gyakrabban?
A boldogság kiskapui – a land art dicsérete Kavicsokat gyűjteni, meg rakosgatni egymás mellé a parton gyerekek szoktak. A faleveleket meg a terméseket is a gyerekek szedegetik össze általában a földről. Nem is hiába mondják, hogy a gyerekek még közelebb vannak a mennyországhoz – vagyis egy olyan valósághoz, ahol a felhőtlen boldogság a meghatározó életérzés. A gyerekek a maguk „felfedező üzemmódjával” folyamatosan belefeledkeznek a környezetük apró csodáiba – mintha nem is ebben a valóságban élnének. Ezt a „felfedező üzemmódot” felnőttként általában csak nyaralásokon vesszük elő, vagy ha valami új helyen járunk. A hétköznapokat általában elviszi a teendők és a felelősségek lehető leggazdaságosabb menedzselése.
Életeid egyensúlya Neked hány életed van? Tudom, ha nem vagy macska, akkor ebben a testben csak ez az egy… de annak az egynek hány – időnként egész embert kívánó – területén kell helyt állnod? És még csodálkozol, hogy ide-oda rohangálsz egyfolytában és azt se tudod hol áll a fejed? Régen jóval kötöttebb volt az élet rendje és ezen belül a szerepeink is. Nem nagyon volt választásunk, de így mozgásterünk se nagyon. Bizonyos szempontból mégis könnyebb lehetett egy ilyen „kötöttpályás” valóságban mozogni.
A szétesés bölcsessége A szétesés nem kellemes, de nem is azért van, hogy az legyen. A szétesés azért van, mert erővel már nem lehet összetartani azt, ami nem működik többé. Persze attól, hogy ezt tudod, még át kell rajta menni – a félelemmel, kétségbeeséssel, kilátástalansággal, csalódással teli sötétségen. Bizonyos szempontból jobb attól egy kicsivel, ha emlékezteted magadat hogy ez most egy átmeneti állapot, és a folyamat végére új döntések születnek majd. De míg ide elérsz, nem spórolhatod meg, hogy elbúcsúzz az összetört álmaidtól, kilapátold a romokat és ott ülj az üres semmi közepén, várva arra, hogy megérkezzen az ihlet, merre tovább.
Hogyan engedd el, ami fogva tart? Van azért ebben egy kis paradoxon. Te nem engeded, vagy az tart fogva? Persze könnyű azt mondani, hogy én mindent megtettem azért, hogy elengedjem a múltat, de az nem ereszt engem. De ez csak a jéghegy azon része, ami a vízből kilátszik. Ami a víz alatt van – azt nem engedted el, mert még mindig ott van befagyva. Az elengedés egy jó szlogen, és ha sikerül megcsinálni, működik is – de mitől?
A te életedben ki a főszereplő? Ha végiggondolod csak ezt a hetet, hányszor vettek hülyére? Gyerünk, számold össze szépen. Hányszor érezted úgy hogy átdobtak a palánkon? Ki hitte azt, hogy veled meg lehet csinálni?
A maximalizmus rabszolgasága Általában az illető félszeg mosollyal közli: „Hát elég maximalista vagyok, igen. De ez van.” És közben olyan hangsúllyal mondja ezt, hogy szinte látom, a kisgyerek, aki benne lakik, úgy örül ennek, mintha valami fontos érdemrendet kapott volna. Pedig a beszélgetés általában onnan indult, hogy mi mindent tesz tönkre az életében a maximalizmus. A maximalizmus a következő áldozatokat követeli (a teljesség igénye nélkül): önbizalom, lelki nyugalom, felszabadultság, könnyedség, szeretetteljes kapcsolatok, párkapcsolat, család, munkahelyi együttműködések. És ezt a beszélgetést lefolytattam már cégvezetővel és egyetemistával is.
Miért nem tudsz rendesen meditálni? A tévhitek-sorozatban ez az egyik első komoly kihívás, amikor valaki módszeresen neki akar állni tudatosodni vagy stresszcsökkenteni. Múlt héten az egészségnapon hosszan beszélgettünk erről olyanokkal, akik jóval régebb óta kísérleteznek vele mint én, (eddig azt hitték) sikertelenül … és neked szeretném mielőbb elmesélni, ami nekik is jó lett volna, ha hamarabb tudják.