Olvasgass és emelkedj – inspiráló írások a tudatosság hatásáról az életminőségedre. Sobják Mónika írásai.
Mi visz tovább a kezdeti lendület után? A vágy festi fel a képet, de a célokat neked kell kitűzni. Az „Ó bárcsak!” nem elég ahhoz, hogy megvalósuljon. Mindenki ismer olyasvalakit (néha egészen közelről, akár a tükörből) aki évek óta vágyakozik bizonyos dolgok után, de mégsem történik valódi változás az életében. Mitől fognak ezek az álmok valóra válni? Nem, a csodára várás nem működik. (tovább…)
„ Na mi a helyzet a boldogsággyárban?” – kérdezte egy középsulis osztálytárs a legutóbbi osztálytalálkozón – „Ahogy nézem a facebookon miket raksz ki, mindig ez a szó jut eszembe.” Meglepődtem, meg persze kicsit örültem is, és mondtam neki hogy a valóság persze nem mindig annyira fenékig tejfel. Ezen meg mintha ő lepődött volna meg kicsit. De kicsit továbbgondolva a dolgot, valóban boldogsággyáros vagyok. Hogyan csinálom? (tovább…)
Úgy van ez veled is, mint a telefonoddal. Vannak dolgok, amik sokat visznek az aksiból, vannak amik keveset. Ha nem töltöd, lemerül. Ha nagy az adatforgalom, vagy nincs szabad háttértár, akadoznak a dolgok. Ha vírusos lesz, bizonyos programok nem működnek rendesen.
Sokan vannak, akik pontosan tudják, hogyan kell a telefonjukat karban tartani, de arról fogalmuk sincs, magukat hogyan kéne. Pedig ugyanolyan egyszerű kis gyakorlati dolgok ezek, mint hogy a telefonodat felrakod töltőre, néha frissítesz, néha törölsz felesleges cuccokat, néha vírusirtasz, néha meg újraindítasz.
Amilyen érzelmek határozzák meg a napjaidat, annyira tudsz boldog életet élni. Bizalom, derűlátás, nyugalom, derű, megértés és elfogadás nélkül elég nehéz örömtelinek lenni. Ezzel persze nem mondtam semmi újat, na de mennyire tudod megcsinálni? Mennyire tudsz uralkodni az érzelmi hullámzáson – ami egy természetes dolog – és többnyire „jó passzban” lenni? Hányszor gyűr maga alá a bosszúság, a kétségbeesés, a szégyen, a félelem, a bánat vagy az irigység? (tovább…)
Te mi mindent csinálsz rutinból? Csak mert úgy szoktad? Útvonalak, kaják, reakciók, beszélgetések, kapcsolatok, napirend, öltözködés, szórakozási formák, ünnepek, örömök és összeveszések, odafigyelések és oda nem figyelések… A rutin egy önmagán körbefutó zárt gyűrű. Soha nem történik semmi új.
Neked hány életed van? Tudom, ha nem vagy macska, akkor ebben a testben csak ez az egy… de annak az egynek hány – időnként egész embert kívánó – területén kell helyt állnod? És még csodálkozol, hogy ide-oda rohangálsz egyfolytában és azt se tudod hol áll a fejed?
Régen jóval kötöttebb volt az élet rendje és ezen belül a szerepeink is. Nem nagyon volt választásunk, de így mozgásterünk se nagyon. Bizonyos szempontból mégis könnyebb lehetett egy ilyen „kötöttpályás” valóságban mozogni. (tovább…)
Ha azt kérdezném, milyen alapelvek mentén intézed a dolgaidat, mit válaszolnál? Mik azok a sarokkövek, amiket talán sose vettél észre, de mégis ezekhez tartod magad? Mi az, aminek akkora kényszerítő hatása van, hogy nem mersz miatta másképp dönteni? Mik azok a helyzetek, amik mindig meggyötörnek? Hogyhogy nem tudsz belőle kilépni? Mi volt a szlogen gyerekkorodban otthon? (tovább…)
Egy kicsit jogos is talán, de azért egy kicsit túl is reagálod. Mindenesetre nem tudod csak úgy figyelmen kívül hagyni többé, mert kényszerít, hogy foglalkozz vele. Követeli a figyelmedet, mivel szépen nem ment eddig, így most csúnyán. (És még minding lehetne sokkal gázabb is.) Magad előtt úgyse tudod tovább kimagyarázni. (tovább…)
A szétesés nem kellemes, de nem is azért van, hogy az legyen. A szétesés azért van, mert erővel már nem lehet összetartani azt, ami nem működik többé. Persze attól, hogy ezt tudod, még át kell rajta menni – a félelemmel, kétségbeeséssel, kilátástalansággal, csalódással teli sötétségen. Bizonyos szempontból jobb attól egy kicsivel, ha emlékezteted magadat hogy ez most egy átmeneti állapot, és a folyamat végére új döntések születnek majd. De míg ide elérsz, nem spórolhatod meg, hogy elbúcsúzz az összetört álmaidtól, kilapátold a romokat és ott ülj az üres semmi közepén, várva arra, hogy megérkezzen az ihlet, merre tovább. (tovább…)
Van azért ebben egy kis paradoxon. Te nem engeded, vagy az tart fogva? Persze könnyű azt mondani, hogy én mindent megtettem azért, hogy elengedjem a múltat, de az nem ereszt engem. De ez csak a jéghegy azon része, ami a vízből kilátszik. Ami a víz alatt van – azt nem engedted el, mert még mindig ott van befagyva. Az elengedés egy jó szlogen, és ha sikerül megcsinálni, működik is – de mitől? (tovább…)