Olvasgass és emelkedj – inspiráló írások a tudatosság hatásáról az életminőségedre. Sobják Mónika írásai.
A ciklikus életszemléletben rejlő (gyógyító) erő A gondolkodásunk határozza meg, ahogy látjuk a világot, ami szerint élünk, amilyen döntéseket hozunk. Bizonyos dolgokat helyesnek gondolunk, másokat nem. És vannak olyan dolgok, amikről fel sem merül, hogy gondolhatnánk másként, mert belenevelődtünk. Az egyik ilyen alapvetés az időhöz való viszonyunk, ami túlzás nélkül Bővebben…
Önismeret, a rövidebb út Mivel energiákkal is foglalkozom (foglalkoztam jó ideig), időről időre megtalálnak azzal a kérdéssel, hogy milyen varázslatos módszert tudok arra, hogy megnövekedjen az önbizalom és jobban szeresse (vagy legalább elfogadja) magát a kérdező. Ha javasolnék valami kristályt, mantrát, vagy meditációt ennek a megoldására. A válaszhoz kicsit távolról Bővebben…
Az ünnep árnyai Fény és árnyék nem létezik egymás nélkül, úgy tűnik, az ünnepekkor sem. Ez persze nem nagy meglepetés, de más olvasni róla, más a saját bőrünkön tapasztalni, és megint más tudatosan szembenézni vele. Számomra az elmúlt három nap tapasztalata … ebben az írásban sűrűsödik össze. Egyrészt ott van Bővebben…
Ma az időt már másodpercre mérjük (ha nem tölt be egy oldal, hány másodpercig vársz?) és „számegyenesként” érzékeljük. Olyan számegyenesként, ahol bizonyos számoknál már „teljesíteni” illik dolgokat, és ez a teljesítménygyűjtő zsák egyre inkább teli kéne hogy legyen. Ebből adódóan, aki nem gyűjtő, vagy nem szeret részt venni a műgyűjtő-versenyben, igen hamar belefárad a végeláthatatlan száguldásba (minden másodperc számít) valami következő trófea felé. Vannak ugyan időnként mérföldkövek, de többnyire csak elhúzunk mellettünk, és csak utólag tűnik fel, hogy jéé, már megint elhagytunk egy újabb falut. (tovább…)
Mi jut eszedbe, ha azt mondom, hogy ünneplés? Milyen érzés kapcsol be először – kellemes vagy kellemetlen? Várakozás vagy ellenállás? Milyenek az ünnepeid? Egyáltalán milyen ünnepeid vannak? (tovább…)
Újabb leánybúcsú szervezésére kértek fel a baráti körben, és mint ilyenkor mindig, előkerül bennem a beavatási szertartások, ünnepek fájó hiánya. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tanultam is róla, meg gyakorlati tapasztalatom is van a trénerségből adódóan, hogy hogyan érdemes egy beavatási ünnepet újra kitalálni. Tudom mik azok az alappillérek, amiknek mai modern formába öltve meg kell jelenniük egy ilyen eseményben, mert abban rejlik a valódi érték. (Ennek szellemében ötleteltünk, és valóban gyönyörű leánybúcsú lett belőle.) (tovább…)
Egy kisgyerek nem tehet mást, túlélése érdekében alkalmazkodik a felnőttekhez, a korai családi élet hatásaihoz és feszültségeihez – ebbe nő bele, hiszen ezt ismeri meg elsőnek a világból. Ezzel együtt jár az is, hogy vannak olyan igényeink, amik nem nyertek kielégítést (a szülők legjobb szándéka ellenére sem). Ilyenkor megsebzett belső gyermekkel növünk bele a felnőttkorba. Ez azt jelenti hogy felnőtt testben ugyan, de még mindig azokat a hiányokat próbáljuk betömködni, amiket gyerekkorunkból hordozunk magunkkal. (tovább…)
Pusztán kíváncsiságból utána néztem, hogy az amerikából importált Valnetin-napi felhajtásnak milyen gyökerei vannak. Tél végén – tavasz elején mi más is lehetett volna, mint pogány tisztító szertartások és termékenységi rítusok ideje ez az időszak… aztán a kereszténységgel lett belőle Szent Bálint napja, amerikával meg jövedelmező üzlet. És ezzel helyben is vagyunk. De nézzünk is most tovább a giccses szívecskés ajándékoknál.
Mi mindent szerettél volna ma? És mire nem volt energiád ebből, pedig terveztél rá időt is?
Na és mi vitte el az energiád, amit erre szántál volna? Mi az, ami elviszi, nap mint nap?
Az nem úgy van, hogy az erre szánt energia csak úgy „hipp-hopp eltűnik”. Szép lassan szivárog el, de mivel nem szoktad meg, hogy odafigyelj rá, mikor szökni kezd, többinyire ott találod magad egyből a nullán, hogy már mozdulni se tudsz. Amire nincs energiád, az mind beteljesületlen álom marad. (tovább…)