Csak a baj van mindennel – de tényleg?
Ha hazajön a gyerek az iskolából, a dolgozatában pirossal alá van húzva, amit elrontott. Ha megkérdezed a szomszéd nénit, hogy van, rögtön elkezd panaszkodni, hogy mije fáj. Ha belenézel a hírekbe bármilyen fórumon, dől a nyomasztás. Ha a munkahelyeden megbeszélés van, arról szól, hogy mi minden nincs még kész. Ha elmész a boltba, általában undok, aki kiszolgál. Ebben nőttél fel. Te is, én is. Megtanultad, hogy ez a rend. A nyavalygás nemzeti sport errefelé, meg különben is balsors akit régen tép.
Azóta kiderült az is, hogy az evolúció is rádob egy lapáttal. A kőkorszaki agy félelem vezérelte, mohó és énközpontú reaktív beállítása mit sem változott az elmúlt évezredek során. Ez azt jelenti, hogy a figyelmünk a rosszat, a számunkra veszélyesnek ítélt mozzanatokat keresi, hogy időben elmenekülhessünk vagy harcolhassunk ellene. De a mai modern világban már rég nem kell a bozótban lapuló ragadozót észrevenni, és megküzdeni vele. De a negatívumok keresése megmaradt.
Sok szerencsét ahhoz, aki ezek mellett még boldog akar lenni! Főleg ebben a szürke, hideg, sötét időben (február).
… NA NE MÁR.
Lehet, hogy ma egy különösen nyűgös nap van, de annak semmi értelme, hogy egyre mélyebbre küzdd magad a kétségbeesés mocsarában pusztán azzal, hogy hagyod magad vinni ezzel a hangulattal. Az csak egy hiedelem, hogy mindennel csak a baj van.
És a legrosszabb benne, hogy ez a hiedelem azt is magába foglalja, hogy veled is csak a baj van.
Sőt még azt is, hogy te egy szerencsétlen, tehetetlen valaki vagy, aki úgyse tud változtatni ezen.
Bocs, de most ki kell zökkentselek ebből a hitből. Rick Hanson pszichológus & idegkutatót idézem.
“A figyelmünk olyan, akár a reflektorfény és a porszívó kombinációja: megvilágítja azt, amire irányul, majd beszippantja az agyunkba – jó vagy rossz irányba befolyásolva azt.
Egy régi mondás szerint az elmét az alakítja, amire összpontosul. A tapasztalatfüggő neuroplaszticitásról szerzett ismereteink alapján ennek a mondásnak a mai változata úgy hangozna, hogy az agyat az alakítja, amire az elme összpontosul. Ha az elménk önbírálatra, aggodalmakra, másokkal kapcsolatos zúgolódásra, sérelmekre és stresszre összpontosul, akkor az agyunk eszerint formálódik, és nagyobb fokú reaktivitás, a szorongással és lehangoltsággal szembeni sebezhetőség, a fenyegető helyzetekre és a veszteségekre fókuszáló beszűkült figyelem, valamint haragra, szomorúságra és bűntudatra való hajlam alakul ki bennünk. Ezzel szemben ha újra meg újra a kellemes eseményekre és körülményekre (például arra, hogy valaki kedves volt velünk, vagy hogy van tető a fejünk felett), a pozitív érzésekre, az elvégzett feladatokra, a testi örömökre, valamint a jó szándékú megnyilvánulásokra és a jó tulajdonságokra helyezzük elménk fókuszát, akkor idővel az agyunk más formát fog ölteni, mégpedig olyat, amely erőre és rugalmasságra, valamint reálisan optimista szemléletmódra, pozitív kedélyállapotra és önbecsülésre huzalozott. Ha visszatekintünk az elmúlt hetünkre, főként mire összpontosult az elménk?” – forrás: https://ursuslibris.hu/sirjak-vagy-nevessek-reszletek/
Szóval, ha nem akarod, hogy mindennel csak a baj legyen, csinálj forradalmat a fejedben.
- Dicsérd meg a gyereket, hogy mennyi minden jó lett a dolgozatában.
- A szomszéd néninél kérdezz rá valami vidám emlékre.
- Ha híreket nézel… öööö…. ne nézz/olvass híreket ma este!
- A munkahelyi megbeszélésen tedd hozzá a teendőkhöz azt is, amit olyan jól megoldottatok a múlt héten.
- A boltban játszd azt, hogy megpróbálsz egy mosolyt kicsalogatni az eladóból.
- És ha valaki megkérdez, hogy vagy, kezdd így a választ: Egyre jobban!
Ha szeretnél konkrét gyakorlatokhoz tippeket kapni, hogyan tudod ezt megcsinálni, iratkozz fel a hírlevélre itt:
