Mi mindent szerettél volna ma? És mire nem volt energiád ebből, pedig terveztél rá időt is?

Na és mi vitte el az energiád, amit erre szántál volna? Mi az, ami elviszi, nap mint nap?

Az nem úgy van, hogy az erre szánt energia csak úgy „hipp-hopp eltűnik”. Szép lassan szivárog el, de mivel nem szoktad meg, hogy odafigyelj rá, mikor szökni kezd, többinyire ott találod magad egyből a nullán, hogy már mozdulni se tudsz. Amire nincs energiád, az mind beteljesületlen álom marad.

Mondhatnám, hogy az a sok apró napi stressz, és nem tehetek róla, mert ez a mai világ … de minek? Igen, a mai világban sok instant stressz ér mindenkit. Az életritmusunk gyorsulásával sűrűsödnek a kihívások is, és ez egyre fárasztóbb – de többnyire még mindig ott tartunk, hogy egyszer jól kialszom magam a hónapban majd valamelyik hét végén, és azzal kész a feltöltődés.

Ez olyan, mintha ökrös szekérrel akarnál legyorsulni egy versenyautót, és siránkoznál, hogy nem megy. Mitől menne?

Ha a téged érő terhelés mennyisége növekszik, három dolgot tehetsz. (Na tessék, itt az én kis három lépéses elméletem! )

Nulladik lépés: figyelj oda arra, mi történik veled!

Ami mindig nálad van: a tested. Apró változásai kiválóan jelzik, hogy mi az, ami rabolja az energiád. Természetesen minden energiába kerül, és ez egy bizonyos szintig rendben is van így. De ha valamit INDOKOLATLANUL SOK (érzelmi vagy fizikai) energiába kerül megtenned, akkor az ott stressz. Apró jelekkel kezdődik, és csak a végére fajul drámaivá. Közben pedig ezt az utat járod be lefelé a lejtőn:

• csökkenő energiaszint
• rossz közérzet
• frusztráció
• fájdalom
• teljes zűrzavar

A kérdés az, hogy melyik szakasznál veszed észre magadon, hogy elindultál lefelé. És minél lejjebb kerülsz a völgybe, annál nagyobb erőfeszítés lesz visszamászni…

Instant megoldás: gyakrabban töltöd magad.

Mivel a napi kihívások sűrűsödnek, így az lenne a normális, ha sokkal gyakrabban szánnál rövid időket arra, hogy menet közben helyre hozd magad. Ezt nem szoktuk meg – így a nap végére a nagy többség teljesen kifacsarva és önmagát hibáztatva esik be az ágyba, hogy pont csak arra nem jut ideje, amit igazán szeretett volna. Pedig nagyon egyszerű lenne mondjuk 2 óránként 10 percet töltődni, hogy ne ez legyen a vége. Csak ehhez szokássá kellene tenni azokat az apró gyakorlati dolgokat, amikkel folyamatosan vissza tudod tölteni energiaszinted a nap során.

Hosszú távú megoldás: a lényeges pontokon csökkented az energiaveszteséget.

Vannak az életünkben olyan visszatérő helyzetek, amik mindig nagy erőbedobást követelnek. A kulcsszó a visszatérő… Néhány makacsul ismétlődő dolog megoldásához – és pontosan tudod, hogy a te életedben mik ezek – nem elég instant energiaszint gyakorlatokat csinálni. Ott valami bonyolultabb dologról van szó, amiben stratégiai változtatásokra van szükség – szokások, gondolkodási minták, vagy támogató környezet kialakítása terén.

A mese nem arról szól, hogy ne lennének rossz napjaid. Hanem arról, hogy ezeket az állapotokat is elfogadva teszel ellene, hogy huzamosabb ideig a saját árnyékodban élj.

Tudod, hogy ahol a figyelem, ott az energia. Tudod, hogy rajtad múlik, belesüllyedsz-e teljesen az ingoványba, vagy csak elmerülsz egyszer, utána kimászol és megfejted, hogyan kerültél oda.
Tudod, mik az apró trükkök és használod őket. Ha nem megy még így se, segítséget kérhetsz.

Hogyan csinálom én?

Tudom, hogy ahol a figyelem, ott az energia. Napi tapasztalatom van arról, mekkora ára van annak, ha negatív gondolatokkal, negatív hozzáállással közelítek bármihez. Ha azt hiszem képes vagyok megoldani a problémát, előbb-utóbb igazam lesz. Ha azt hiszem, hogy nem, akkor is. Mindig.

Tudom, hogy rajtam múlik, belesüllyedek-e teljesen az ingoványba, vagy csak elmerülök egyszer, utána kimászok és megfejtem hogyan kerültem oda. Így is keresztül kell menni az árnyékos időszakokon – de ezt úgy fogom fel, hogy végre itt a lehetőség, hogy még egy helyre elvigyem a megértés fényét. Így már nem fogok többet a sötétben bolyongani ezen a területen újra.

Tudom, mik az apró trükkök és használom őket. A legalapvetőbb trükk az, hogy észrevegyem, ha valami nem stimmel. A másik, hogy tisztában legyek vele, számomra mi az, ami helyre teszi a dolgokat. A harmadik, hogy csinálom is – mert ha nem, hiába tudom, mi lenne jó nekem, nem lesz jó. Cselekvés nélkül nincs eredmény. És hidd el, nekem is iszonyú nehéz megmozdulni néha.

Ha nem megy még így se, segítséget kérek. Bármilyen ügyes és okos vagyok, vannak olyan helyzetek, hogy már mindent megpróbáltam, mégse tudom egyedül megoldani. Ha mindent megtettem ami tőlem telt, mi a csudára várjak még? Egyszerűen a másik jobban átlátja, amiben én el vagyok tévedve, mert ő nincsen benne. Távolabbról jobban látszanak a mintázatok.

Ma már sokszorosan bizonyított tény, hogy a mentális beállítódásunk valóban jelentős hatást gyakorol az életminőségünk minden területére: a teljesítményünkre, a közérzetünkre, az egészségi állapotunkra, sőt, még az emberi kapcsolatainkra is. A gyógyítás világában is evidenciának számít, hogy amit elvárunk egy adott szertől vagy eljárástól, az nagymértékben befolyásolja a hatást.

Romboló gondolatokat és napi szokásokat ismételgetni hatalmas luxus, aminek a boldogságunk az ára. Helyette érdemes megtanulni saját magunk építésének és emelésének technikáit.

Az Energiaszint emelő gyakorlatgyűjtemény 48 +1 gyakorlata testi, mozgásos gyakorlatokon és gondolati, figyelemirányítós gyakorlatokon keresztül segít abban, hogy az alapvető boldogsággyártó trükköket megtanuld.

Ha hasznos volt neked ez az írás, kérlek segíts eljuttatni másokhoz is, hátha nekik is az lesz.