Fény és árnyék nem létezik egymás nélkül, úgy tűnik, az ünnepekkor sem. Ez persze nem nagy meglepetés, de más olvasni róla, más a saját bőrünkön tapasztalni, és megint más tudatosan szembenézni vele. Számomra az elmúlt három nap tapasztalata … ebben az írásban sűrűsödik össze.
Úgy van ez veled is, mint a telefonoddal. Vannak dolgok, amik sokat visznek az aksiból, vannak amik keveset. Ha nem töltöd, lemerül. Ha nagy az adatforgalom, vagy nincs szabad háttértár, akadoznak a dolgok. Ha vírusos lesz, bizonyos programok nem működnek rendesen.
Sokan vannak, akik pontosan tudják, hogyan kell a telefonjukat karban tartani, de arról fogalmuk sincs, magukat hogyan kéne. Pedig ugyanolyan egyszerű kis gyakorlati dolgok ezek, mint hogy a telefonodat felrakod töltőre, néha frissítesz, néha törölsz felesleges cuccokat, néha vírusirtasz, néha meg újraindítasz.
Kavicsokat gyűjteni, meg rakosgatni egymás mellé a parton gyerekek szoktak. A faleveleket meg a terméseket is a gyerekek szedegetik össze általában a földről. Nem is hiába mondják, hogy a gyerekek még közelebb vannak a mennyországhoz – vagyis egy olyan valósághoz, ahol a felhőtlen boldogság a meghatározó életérzés. A gyerekek a maguk „felfedező üzemmódjával” folyamatosan belefeledkeznek a környezetük apró csodáiba – mintha nem is ebben a valóságban élnének. Ezt a „felfedező üzemmódot” felnőttként általában csak nyaralásokon vesszük elő, vagy ha valami új helyen járunk. A hétköznapokat általában elviszi a teendők és a felelősségek lehető leggazdaságosabb menedzselése.
Te is spirituális vagy? Jógázol, meditálsz, mantrázol, dobkörbe jársz és mandalát festesz? Voltál már mindenféle oldásokon és elvonuláson, de mégse haladsz megfelelően a megvilágosodás felé? Sőt, bizonyos meglehetősen bosszantó hétköznapi helyzetekben gondolkodás nélkül lepuffantanád annak az idiótának még a kutyáját is? Haha.
Szép az, ha spirituális vagy, de az életünket nem véletlenül éljük itt, a 3D-ben.
„Az élet célja nem az, hogy meghaladjuk a testet, hanem az, hogy megtestesítsük a meghaladhatatlant.” – Dalai Láma
Lássuk, mik azok a csapdák, amikbe a spiritualitás útján járók előbb-utóbb belesétálnak.
Én is. Te hányban jártál már?
Most nagy a rohanás, de még két hét és jobb lesz? Éppen sok a feladat, de majd a negyedév végével csitulnak a dolgok? Ezt most még megcsinálod úgy, hogy éjszakázol, de hétvégén majd kipihened? Mindenki áthalad az időn, ami folyamatosan telik, és nem mindegy, hogy hogyan. Szubjektíven szeretnéd jól érezi magad, és gazdaságilag meg hatékonynak kéne lenni abban amit csinálsz. Látszólag megoldhatatlan ellentét, de itt van a csavar. A kettő nem mond egymásnak ellent! Sőt, egy teljesen új perspektívát nyit. Nem az időről van itt szó igazából. (tovább…)
Hogy neked nincs önbizalmad egyáltalán? Vagy általában van, de bizonyos helyzetekben tényleg nulla? Persze tudod, hogy minden ezen múlik, hogy hiszel-e eléggé magadban, de hát neked ebből nem jutott. Tudod hány ilyen esettel találkozom? Gyere, elmesélem, mitől lesz az önbizalom.
Számomra ez egy nagyon inspiráló hét volt. Sokféle dolgot csináltam, amit szeretek, és sokféle emberrel találkoztam. Ezekből a találkozásokból leszűrődött a hét végére egy hatalmas megerősítés, amit szeretnék továbbadni nektek. (tovább…)
A csapdák (stresszhelyzetek, kiakadások, negatív érzelmek), amikbe nap mint nap beleesünk, olyan szépen ki vannak táblázva, mint egy autópályafelhajtó, csak éppen senki nem tanított meg, hogyan olvassuk ezeket a jeleket, és mit tegyünk, ha észrevettük, hogy a rossz sávban vagyunk.
Ebben a részben azt néztük meg, miből tudod észrevenni, ha rossz sávban vagy. Most annak járunk utána, mi a teendő, ha észrevetted, hogy valami kezd nagyon nem stimmelni. (tovább…)
Mindannyiunk kerül olyan helyzetbe, ahol szörnyen érzi magát. Ez persze vagy feltűnik, vagy nem – és ilyenkor csak gyűlik a feszültség, amíg valahol kidurran a lufi. Nem baj, ha vannak negatív érzelmeink – ezek csak azt jelzik, hogy éppen nem szeretnénk ott lenni, vagy nem úgy szeretnénk benne lenni a helyzetben, ahogy éppen vagyunk.