Nem vagyok elég jó
A képzeletbeli illető azzal a panasszal fordul hozzám, hogy nem elég boldog, és nem tudja eléggé élvezni az életet. Aztán valahol a beszélgetés során ugyanez az illető büszke félmosollyal közli: „Hát elég maximalista vagyok, igen. De ez van.” És közben olyan hangsúllyal mondja ezt, hogy szinte látom, a kisgyerek, aki benne lakik, úgy örül ennek, mintha valami fontos érdemrendet kapott volna. Pedig a beszélgetés általában onnan indult, hogy mi mindent tesz tönkre az életében a ‘nem elég jóság’. A maximalizmus a következő áldozatokat követeli (a teljesség igénye nélkül): önbizalom, lelki nyugalom, felszabadultság, könnyedség, szeretetteljes kapcsolatok, párkapcsolat, család, munkahelyi együttműködések. És ezt a beszélgetést lefolytattam már cégvezetővel és egyetemistával is. (tovább…)
