Nem véletlenül slágertéma a kiégés. A mai valóságban nagyon sok (szinte minden) arrafelé nyom, hogy beleesünk ebbe a csapdába. A digitális tér folyamatosan eláraszt információval, a munkahelyen folyamatosan többet kell teljesíteni, a családdal és a barátainkkal folyamatosan többet szeretnénk lenni, Bővebben…
Itt most a megszokások tudatos kialakításáról lesz szó. A rutin egy olyan egyszerűsítés, amit kényelmi és energiatakarékossági céllal működtet az agyunk. Valami, amit megcsinál helyetted a robotpilóta, és neked már oda se kell figyelni közben, mert automatikus az egész. Ez bizonyos esetekben nagyon hasznos – amikor vezetni kell, vakon gépelni, vagy cipőt kötni, fogat mosni – hogy ezekre az apróságokra nem kell külön feszített figyelmet fordítanod, és újra és újra dönteni.
(tovább…)
Attól, hogy látszólag minden rendben van, még nem biztos, hogy semmi nem hiányzik. Időnként fordulnak hozzám olyanok is, akik nem tudják, mi a bajuk, csak annyit tudnak megfogalmazni, hogy „elvileg minden oké az életemben, de mégsem vagyok boldog”. Ez egy Bővebben…
A változtatás sosem könnyű, még akkor sem, ha olyan változásról van szó, aminek örülsz, vagy egyenesen te akartad. De ha jól felkélszülsz rá, mi várható, mégiscsak könnyebb lehet valamivel, hiszen nagyjából tudsz tervezni vele. Ha ismersz olyan modellt, ami a Bővebben…
Mikor változtassak? Ez egy olyan kérdés, ami újra és újra felmerül az ügyfeleimmel való konzultáció során. A válasz nagyon egyszerű: szerintem hétfőn délelőtt 10-kor. (Vicceltem.) Nincsen erre egyértelmű válaszom, csak kérdéseim vannak, amik általában segítenek meghozni a döntést. Előbb vagy Bővebben…
Mivel energiákkal is foglalkoztam jó ideig, időről időre megtalálnak azzal a kérdéssel, hogy milyen varázslatos módszert tudok arra, hogy megnövekedjen az önbizalom és jobban szeresse (vagy legalább elfogadja) magát a kérdező. Ha javasolnék valami kristályt, mantrát, vagy meditációt ennek a Bővebben…
Ha azt kérdezném, milyen alapelvek mentén intézed a dolgaidat, mit válaszolnál? Mik azok a sarokkövek, amiket talán sose vettél észre, de mégis ezekhez tartod magad? Mi az, aminek akkora kényszerítő hatása van, hogy nem mersz miatta másképp dönteni? Mik azok a helyzetek, amik mindig meggyötörnek? Hogyhogy nem tudsz belőle kilépni? Mi volt a szlogen gyerekkorodban otthon? (tovább…)
Mi mindent szerettél volna ma? És mire nem volt energiád ebből, pedig terveztél rá időt is?
Na és mi vitte el az energiád, amit erre szántál volna? Mi az, ami elviszi, nap mint nap?
Az nem úgy van, hogy az erre szánt energia csak úgy „hipp-hopp eltűnik”. Szép lassan szivárog el, de mivel nem szoktad meg, hogy odafigyelj rá, mikor szökni kezd, többinyire ott találod magad egyből a nullán, hogy már mozdulni se tudsz. Amire nincs energiád, az mind beteljesületlen álom marad. (tovább…)
Egy kisgyerek nem tehet mást, túlélése érdekében alkalmazkodik a felnőttekhez, a korai családi élet hatásaihoz és feszültségeihez – ebbe nő bele, hiszen ezt ismeri meg elsőnek a világból. Ezzel együtt jár az is, hogy vannak olyan igényeink, amik nem nyertek kielégítést (a szülők legjobb szándéka ellenére sem). Ilyenkor megsebzett belső gyermekkel növünk bele a felnőttkorba. Ez azt jelenti hogy felnőtt testben ugyan, de még mindig azokat a hiányokat próbáljuk betömködni, amiket gyerekkorunkból hordozunk magunkkal. (tovább…)