Olvas és változtass könnyebben.
Ha azt kérdezném, milyen alapelvek mentén intézed a dolgaidat, mit válaszolnál? Mik azok a sarokkövek, amiket talán sose vettél észre, de mégis ezekhez tartod magad? Mi az, aminek akkora kényszerítő hatása van, hogy nem mersz miatta másképp dönteni? Mik azok a helyzetek, amik mindig meggyötörnek? Hogyhogy nem tudsz belőle kilépni? Mi volt a szlogen gyerekkorodban otthon? (tovább…)
Mi mindent szerettél volna ma? És mire nem volt energiád ebből, pedig terveztél rá időt is?
Na és mi vitte el az energiád, amit erre szántál volna? Mi az, ami elviszi, nap mint nap?
Az nem úgy van, hogy az erre szánt energia csak úgy „hipp-hopp eltűnik”. Szép lassan szivárog el, de mivel nem szoktad meg, hogy odafigyelj rá, mikor szökni kezd, többinyire ott találod magad egyből a nullán, hogy már mozdulni se tudsz. Amire nincs energiád, az mind beteljesületlen álom marad. (tovább…)
Egy kisgyerek nem tehet mást, túlélése érdekében alkalmazkodik a felnőttekhez, a korai családi élet hatásaihoz és feszültségeihez – ebbe nő bele, hiszen ezt ismeri meg elsőnek a világból. Ezzel együtt jár az is, hogy vannak olyan igényeink, amik nem nyertek kielégítést (a szülők legjobb szándéka ellenére sem). Ilyenkor megsebzett belső gyermekkel növünk bele a felnőttkorba. Ez azt jelenti hogy felnőtt testben ugyan, de még mindig azokat a hiányokat próbáljuk betömködni, amiket gyerekkorunkból hordozunk magunkkal. (tovább…)
Mi jut eszedbe, ha azt mondom, hogy ünneplés? Milyen érzés kapcsol be először – kellemes vagy kellemetlen? Várakozás vagy ellenállás? Milyenek az ünnepeid? Egyáltalán milyen ünnepeid vannak? Az ünnepekből sokak számára csak a kötelező nyűg marad, vagy a fájó hiány. Mitől lesz az ünnep fényes és ünnepi? (tovább…)
Fény és árnyék nem létezik egymás nélkül, úgy tűnik, az ünnepekkor sem. Még mindig meglepődöm rajta, mekkora tabu az ünnepek ellentmondásossága. Egyrészt ott van a sok mesterséges fény, ami körülveszi az ünnepeket (legyen az Karácsony, Újév, születésnap, vagy egyéb jelentős életfordulók). Ilyenkor – legalábbis az amerikai filmek, a reklámok és az óriásplakátok szerint – mindenki boldog, és ezek az év legragyogóbb napjai. Legalábbis ezzel az elvárással nyomasztanak mindket. (tovább…)
Ma az időt már másodpercre mérjük (ha nem tölt be egy oldal, hány másodpercig vársz?) és „számegyenesként” érzékeljük. Olyan számegyenesként, ahol bizonyos számoknál már „teljesíteni” illik dolgokat, és ez a teljesítménygyűjtő zsák egyre inkább teli kéne hogy legyen. Ebből adódóan, aki nem gyűjtő, vagy nem szeret részt venni a műgyűjtő-versenyben, igen hamar belefárad a végeláthatatlan száguldásba (minden másodperc számít) valami következő trófea felé. Vannak ugyan időnként mérföldkövek, de többnyire csak elhúzunk mellettünk, és csak utólag tűnik fel, hogy jéé, már megint elhagytunk egy újabb falut. (tovább…)
Újabb leánybúcsú szervezésére kértek fel a baráti körben, és mint ilyenkor mindig, előkerül bennem a beavatási szertartások, ünnepek fájó hiánya. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tanultam is róla, meg gyakorlati tapasztalatom is van a trénerségből adódóan, hogy hogyan érdemes egy beavatási ünnepet újra kitalálni. Tudom mik azok az alappillérek, amiknek mai modern formába öltve meg kell jelenniük egy ilyen eseményben, mert abban rejlik a valódi érték. (Ennek szellemében ötleteltünk, és valóban gyönyörű leánybúcsú lett belőle.) (tovább…)
A gondolkodásunk határozza meg, ahogy látjuk a világot, ami szerint élünk, amilyen döntéseket hozunk. Bizonyos dolgokat helyesnek gondolunk, másokat nem. És vannak olyan dolgok, amikről fel sem merül, hogy gondolhatnánk másként, mert belenevelődtünk. Az egyik ilyen alapvetés az időhöz való viszonyunk, ami túlzás nélkül mondhatom, hogy a boldogságunk vagy a Bővebben…
A szétesés nem kellemes, de nem is azért van, hogy az legyen. A szétesés azért van, mert erővel már nem lehet összetartani azt, ami nem működik többé. Persze attól, hogy ezt tudod, még át kell rajta menni – a félelemmel, kétségbeeséssel, kilátástalansággal, csalódással teli sötétségen. Bizonyos szempontból jobb attól egy kicsivel, ha emlékezteted magadat hogy ez most egy átmeneti állapot, és a folyamat végére új döntések születnek majd. De míg ide elérsz, nem spórolhatod meg, hogy elbúcsúzz az összetört álmaidtól, kilapátold a romokat és ott ülj az üres semmi közepén, várva arra, hogy megérkezzen az ihlet, merre tovább. (tovább…)
Ha végiggondolod csak ezt a hetet, hányszor vettek hülyére? Gyerünk, számold össze szépen. Hányszor érezted úgy hogy átdobtak a palánkon? Ki hitte azt, hogy veled meg lehet csinálni? (tovább…)