Nem véletlenül slágertéma a kiégés. A mai valóságban nagyon sok (szinte minden) arrafelé nyom, hogy beleesünk ebbe a csapdába. A digitális tér folyamatosan eláraszt információval, a munkahelyen folyamatosan többet kell teljesíteni, a családdal és a barátainkkal folyamatosan többet szeretnénk lenni, és egy csődtömegnek érezzük magunkat tőle, ha ez nem megy, és még az edzést meg az önfeljelsztést meg a hobbikat se csináljuk rendszeresen mindemellett. Az élet adta kényszerpályákról meg még szó sem esett, például amikor neked kell a felújítást csinálni, mert nem találsz mesterembert, vagy az idősödő szüleidről gondoskodni, esetleg valami komolyabb egészségügyi problémáddal folyton foglalkozni kell.
Lássuk be, az így egy lehetetlen elvárásrendszer, és nagyon tudatosan kell határokat húzni ahhoz, hogy ne égjünk ki ebben. A tudatos határhúzáshoz, és saját magunkra vigyázáshoz pedig az első lépés, ha időben tisztába kerülünk vele, mivel állunk szemben. Mi az a kiégés, és hogyan működik? Ehhez szeretnék átadni három alapvető információt.
- A kiégés többrétűen hat az egyénre
A kiégés egy olyan pszichológiai tünetegyüttes, ami fizikai, érzelmi és mentális kimerülést is jelenthet, melyekhez általában a reménytelenség, érdektelenség, céltalanság és az inkompetencia érzése társul. Összefüggésben van a stressz krónikussá válásával az egyén életében. Rokonságban van a Krónikus Fáradság Szindrómával és a Depresszióval, mert vannak rokon tüneteik, de nem teljesen azonos a kezelésük módja.
A kiégés nem azt jelenti, hogy egyszerűen csak jól ki kell aludjam magam, vagy ki kell vegyek egy hét szabit. Hanem azt, hogy minden reggel fáradtan kelek, és eleve mínuszból indítom a napot. Ha egyáltalán tudtam aludni a sok kávétól, amit ennek ellensúlyozására megittam…. El tudod képzelni, hogy a szervezet ilyesfajta kizsákmányolásának milyen fizikai következményei vannak hosszú távon. Nem is kell annyira hosszasan csinálni.
A kiégés nem azt jelenti, hogy ma rossz kedvem van, vagy a héten ez egy nyűgösebb hullám. Hanem azt, hogy folyamatosan érdektelen vagyok, esetleg frusztrált, dühös, vagy fásult. Egyszerűen már semmi nem érdekel. (És az a jó, hogyha ez csak a munkámra vonatkozik, és a többi életterületre még nem terjedt át.)
A kiégés nem azt jelenti, hogy ma szétszórt vagyok, vagy épp a héten túl sok a dolog és valamit elfelejtettem. Hanem azt, hogy általában nem tudok fontossági sorrendet felállítani, pláne nem betartani, és a kapkodás közben nem tudok semmire rendesen fókuszálni és elmélyedni benne, hogy haladjak is vele. Vagy már fel is adtam, hogy bármit befejezzek és csak várom mikor dől a fejemre az egész.
A visszafordítás szempontjából ez azt jelenti, hogy amikor kiégésből próbálsz helyre jönni, mindhárom területen gondoskodni kell a feltöltődésről: fizikailag, érzelmileg és mentálisan is.
- A kiégés fokozatosan alakul ki
A kiégés kutatása során a folyamatnak többféle szakaszolása született meg. Számomra a legkönnyebben használható Edelwich és Brodsky (1980) ötlépéses kiégés folyamatmodellje, amit egy munkahelyi példán fogok bemutatni, de természetesen átfordítható egy kapcsolatban való kiégésre, vagy valamilyen hobbitevékenységben való kiégésre is.
Az első a lelkesedés vagy idealizmus szakasza. Ilyenkor a munkavállaló nagyon motivált, proaktív, fáradhatatlanul tenni akar a munkájáért, és ha esetleg történik olyasmi, ami erőfeszítései ellenére sem sikeres, akkor saját kudarcként élheti meg (pl. a diákok nem csinálnak házi feladatot, a kollégák nem készítik el határidőre a beszámolót.)
Ezt követi a realizmus szakasza, ami abban különbözik az előzőtől, hogy ilyenkor a munkavállaló már jobban felméri a saját határait és hatását az eseményekre. Továbbra is motivált, szívesen vesz részt közös munkában, nyitott az új ötletekre, és elkötelezett a szakma iránt. A tempó lassul csak ekkor kicsit – a munkavállaló jobban beosztja energiáit. Ez az állapot valójában üdvözlendő és hosszasan fenntartható lehetne, ha a szervezeti környezet biztosítaná szükséges a támogató tényezőket hozzá.
Harmadikként a stagnálás vagy kiábrándulás szakasza következik. Ekkor még alig észlelhető teljesítménycsökkenés. Amit megfigyelhető, hogy a munkavállaló kevésbé vesz részt a közös folyamatokban, döntési helyzetekben; kevésbé aktívan tartja a kapcsolatot a munkatársakkal. Összességében csökken az érdeklődése a munkahelyi dolgok iránt.
A negyedik lépés a frusztráció, aminek többé-kevésbé hangot is ad a munkavállaló, akár a kollégákra, vezetőségre, ügyfelekre való panaszkodással, vagy kifejezetten éles kritikával. Ilyenkor már az a célja, hogy minél kevesebbet kelljen részt vennie bármiben, ami a munkahellyel kapcsolatos. Ugyanakkor megkérdőjelezi, hogy van-e egyáltalán értelme a munkájának – ilyenkor felmerülhet pozícióváltás, a karriermódosítás gondolata is.
Az ötödik az apátia szakasza. Ilyenkor a munkavállaló teljesen visszavonul, a komunikációt a minimumra csökkenti a munkatársakkal és az ügyfelekkel egyaránt. Ha mégis interakcióra kényszerül, akkor az rossz hangulatú, esetleg kifejezetten ellenséges hangvételű is less. Felületesen végzi feladatait, esetleg csak azt végzi el, amit nagyon muszáj megcsinálni. Ez már a kiégés állapota, ameddig hosszú út vezetett.
Visszafordítás szempontjából ez azt jelenti, hogy több beavatkozási és megelőzési lehetőség is kínálkozik, ha időben felismerjük, hogy kezd elveszni a lendület és a motiváció. Te hol tartasz az öt szakaszban éppen?
- A kiégésnek külső és belső okozói is vannak
A kiégéssel foglalkozó kutatások mára azt állapították meg, hogy a jelenség kialakulásának okai több irányból is megközelíthetők. Az individuális megközelítés azt helyezi középpontba, milyen személyiségjegyek hajlamosítanak a kiégésre. Az interperszonális megközelítés a társas környezeti hatásokat vizsgálja, azaz hogy az egyén milyen támogató kapcsolatokkal rendelkezik – vagy épp nem rendelkezik. A szervezeti megközelítésben a munkahely és a munkakör jellemzőit és ezek hatásait vizsgálták az egyénre nézve. Ezeket az aspektusokat mind érdemes egyszerre figyelembe venni, amikor kiégés veszélyeztetettségről gondolkodunk.
Elsőként lássuk, hogy az egyén személyiségvonásai hogyan hajlamosítanak vagy nyújtanak védelmet kiégés ellen. A személyiség leírásának egyik leghíresebb és legrelevánsabb megközelítése a személyiségjegyek ötfaktoros modellje, amelyet „Big Five”-nak, vagyis Nagy Ötösnek neveznek. Többdimenziós halmazként az ebben a modellben leírt személyiségjegyek magukban foglalják az egyének érzelmeit, megismerését és viselkedési mintáit. Ezen túlmenően a Nagy Ötös a legösszetettebb és legpontosabb modell, amelyet a személyiségjegyek és a viselkedés kölcsönös kapcsolatának megértésére alkalmaznak, két okból kifolyólag: egyrészt a modell megbízhatóan működik különböző életkorok és különböző kultúrák esetén is, másrészt az évek során sem szorult felülvizsgálatra. Az elmúlt harminc évben a Nagy Ötös modellt a személyiség jól körülírható, nem patológiás jellegzetességeinek elsődleges mérőeszközeként ismerték el. Az öt személyiségjegy rövid ismertetése:
Barátságosság: együttműködő, szimpatikus, toleráns és megbocsátó másokkal szemben, kerüli a versenyt, a konfliktust, a nyomásgyakorlást és erőfölény használatát.
Lelkiismeretesség: precíz, szervezett, fegyelmezett, betartja az elveket és szabályokat, és keményen dolgozik a sikerért.
Extraverzió: jellemző a magasabb fokú szociabilitás, határozottság, beszédesség, és az önbizalom.
Neuroticizmus/Érzelmi egyensúly: könnyen elveszti az érzelmi egyensúlyát és impulzuskontrollját. Az elhatalmasodó negatív érzéseket és szorongást, jellemzően valamilyenn a maladaptív megküzdési stratégiával próbálja kezelni, mint például a késleltetés vagy a tagadás.
Intellektuális Nyitottság: kíváncsiságban, nyitottságban tükröződik, a hagyománytisztelettel szemben előnyben részesíti a kreativitást a függetlenséget és az újdonságokat .
Az eredmények azt mutatják, hogy a Barátságosság és az Extaverzió egyértelmű védőfaktorként jelentkezik a kiégéssel szemben. A Lelkiismeretességet és az Intellektuális nyitottságot egyes tanulmányok védőfaktorként, míg mások kockázati tényezőként ismerték fel (túlzásba vitel esetén). A Neuroticizmus/Érzelmi egyensúly alacsony pontszáma egyértelmű kockázati faktor a kiégés előre jelzésére.
A másik két tényező, az interperszonális (kapcsolatok) és a szervezeti (munkakörnyezet) tényezők felderítésére létezik egy remek összefoglaló honlap, ahol munkahelyi stressz tesztet is kitölthetsz: https://www.munkahelyistresszinfo.hu/a-munkahelyi-stressz-merese/munkahelyi-stressz-kerdoiv/ Elöljáróban: „Az EU Deklaráció alapján a leggyakoribb munkahelyi stresszorok a következőek: túl és alulterheltség, időhiány a munka elvégzéséhez, nem egyértelmű feladat, elismerés hiánya, büntetés aránytalansága, nincs lehetőség a panaszra, sok felelősség, kevés döntési lehetőség, együttműködés hiánya, kevés kontroll élmény, bizonytalanság, károsító környezet, képességek kihasználatlansága.„ Forrás: https://www.munkahelyistresszinfo.hu/a-munkahelyi-stressz-merese/a-pszichoszocialis-kockazat-jogi-szabalyozasa/
A visszafordítás szempontjából ez azt jelenti, hogy két dolog van, amire azonnal és közvetlenül hatással tudsz lenni. Az egyik a személyiségvonásaid alakítása – ezt hívják személyiségfejlődésnek – abba az irányba, hogy kevésbé légy sérülékeny a kiégésre. A másik pedig a hatékonyabb stresszkezelési technikák, konstruktív kommunikációs technikák elsajátítása, amivel ügyesebben tudsz boldogulni a kapcsolataidban és a mukahelyeden.
Ha szeretnél visszafordulni a kiégés felé vezető úton, ebben is tudlak kísérni.
