Önismeret, a rövidebb út

Mivel energiákkal is foglalkoztam jó ideig, időről időre megtalálnak azzal a kérdéssel, hogy milyen varázslatos módszert tudok arra, hogy megnövekedjen az önbizalom és jobban szeresse (vagy legalább elfogadja) magát a kérdező. Ha javasolnék valami kristályt, mantrát, vagy meditációt ennek a megoldására.

Nos. Kicsit távolról indítok, de nem véletlenül.

Mondok én kristályt meg meditációt, de ha a modern kori tanítvány nem teszi bele a melót a személyisége kiismerésébe, nem fog történni semmi. Se nem lesz kevesebb az egója, se nem fogja jobban szeretni önmagát. Ha csak az energiatérben kotorászik, de ezzel párhuzamosan NEM változtat a személetén, az érzelmein és legfőképp a tettein, akkor a valósága folyásában sem fog változni SEMMI.

A régi korokban az jelentkezhetett tanítványnak spirituális okításra (pl. egyiptomi misztériumiskolák), akinek rendben volt az anyagi helyzete, a családi és baráti kapcsolatai, és az ismerősei “tisztességes” embernek ismerték. Spirire fordítva: nagyrészt megdolgozta és működőképessé tette hétköznapi élete gyökér – szakrál – napfonat – szív – és torokcsakrás ügyeit. A szerzetesi és jógiképzés sem egy féléves tanfolyam volt, hanem a spirituális tanítványok civil életüket hátrahagyva beköltöztek a kolostorokba hónapokra, nem ritkán évekre. Itt pedig a kiképzésnek egy részében meditáltak, de más részében tanításokon vettek részt, és nem mellesleg a házimunka ingencsak földi feladatai is rájuk voltak bízva. Modernre fordítva: életvezetés, önsimeret és spiritualitás komplex kurzus. A másik nem elhanyagolható részlet az, hogy az ilyen többrétegű kiképzés alatt végig ott volt a tanítványokkal egy vagy több mester, aki folyamatosan visszajelzett az illetőnek a viselkedésére. Mintha a pszichológusod vagy coachod folyamatosan belekérdezne pont abba, ahol a lelked mélyén pontosan tudod, hogy megbuktál. Jó, mi?

A mai világban kevesen engedhetnek meg maguknak egy ilyen intenzitású kiszakadást a hétköznapokból, de sokkal több lehetőségünk is van (ami sokkal több csapdát is rejt, igen.) A mai világban minden valaha szentnek tartott tudás (szinte) korlátozás nélkül elérhető, ami szuper dolog, de pont a spirituális tudás az, ami alapozás nélkül… előbb-utóbb úgyis megköveteli magának, hogy alárakjuk az alapokat. 🙂 Én szóltam!

Nincs rövidebb út. Az önismeretet nem lehet megspórolni.

* Illetve van rövidebb út, de az általában valami halálközeli élmény, vagy ahhoz hasonló markánsabb krízis.

Szóval válaszolva a kérdésre, mit tanácsolok az önszeretet növelésére és az egó  csökkentésére:

Önszeretet, önelfogadás, amiből következik az önmagadba vetett hit egy idő után: az alapokat kell először rendbe tenni, ami gyakorlatilag a gyermekkorunk megértését és újra értékelését jelenti. Könyvek: F.Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam, Susan Forward: Mérgező szülők, John Bradshaw: Vissza önmagunkhoz – A bennünk élő gyermek felfedezése, Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai. Számtalan más olvasmány is van önszeretet-önbizalom témakörben, elég rákeresni. Aki nem szeret olvasni, az uccu neki menjen el egyéni terápiába vagy pszichodrámára.

Az ego kiismeréséhez és kordában tartásához szintén a megismerés az út. Az ego nem rossz, csak meg kell érteni és tudni kell a helyén használni. Könyvek: Dr. David R. Hawkins:  Elengedés, Erő kontra Erő, A tudatszintek meghaladása, Adyashanti: Világod vége.

Akinek mantra kell: Fény vagyok, és az is maradok. Meditálj ezen. Kristálynak egy hegyikristály megteszi.

Ha tetszett neked ez az írás, segíts eljuttatni másokhoz is, nekik is jól jöhet.