Sok ember számára meglepően nehéz, hogy megengedje magának a pihenést. A rendszeres (és megfelelő) pihenés nem csökkenti, hanem javítja a teljesítményt. Az agy regenerációja, az érzelmi feldolgozás és a kreativitás mind erősen kapcsolódik a kikapcsolódáshoz. A valódi pihenés segít csökkenteni a stresszhormonok szintjét, növeli a koncentrációt, és hosszú távon stabilabb mentális állapotot teremt.
Miért nem csinálunk akkor belőle rendszert mégsem?
Az egyik legfontosabb ok, hogy a modern társadalmakban az önértékelés gyakran összekapcsolódik a teljesítménnyel. Sokszor nem azt kérdezzük magunktól, hogy hogyan érezzük magunkat, hanem azt, hogy mennyire voltunk produktívak. Ez a szemlélet belső nyomást alakít ki: ha nem dolgozunk, tanulunk vagy haladunk valamivel, könnyen úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk elég jók. Ez a teljesítményalapú önértékelés a pihenést nem jutalomnak, hanem veszteségnek láttatja.
Ehhez társul a folyamatos készenléti állapot, amelyet a digitális környezet is fenntart. Az állandó értesítések, az összehasonlítás másokkal és a „mindig elérhetőnek kell lennem” érzése azt az illúziót kelti, hogy a leállás kockázatos. Sokan azért sem tudnak igazán kikapcsolni, mert a pihenés közben felbukkanó gondolatokkal nehezebb szembenézni, mint a folyamatos tevékenységgel. A csendben ugyanis erősebben észleljük a szorongást, a bizonytalanságot vagy a fáradtságot, amit a tevékenység addig elfedett.
A perfekcionizmus szintén fontos tényező. A perfekcionista emberek gyakran úgy érzik, hogy még nem „érdemelték ki” a pihenést, mert mindig lenne mit javítani vagy befejezni. Ez a gondolkodásmód könnyen egy végtelen körhöz vezet: minél többet dolgozunk, annál magasabbra tesszük a mércét, így a pihenés időpontja egyre távolabb kerül. E mellett sokan a kontroll elvesztésétől félnek: ha megállnak, attól tartanak, hogy lemaradnak, hibáznak, vagy mások megelőzik őket.
Pedig a pihenés nem jutalom a munka után, hanem alapvető szükséglet, amely nélkül a hatékonyság és a jóllét is fokozatosan romlik. Megtanulni megengedni magunknak a pihenést valójában az egyik legnagyobb hatékonyságnövelő trükk, ami létezik.
S ha megvan az engedély, akkor jövünk rá (én legalábbis akkor jöttem rá), hogy nem tudjuk, hogyan kell pihenni. Honnan is tudnánk, sose láttunk olyat!
Csak hogy biztosan egyetértsünk az alapokban: Pihenőidő = nem erőfeszítés-idő. Amikor SEMMI olyat nem csinálsz, ami számodra megerőltető. Dr. Saundra Dalton-Smith kutatásai alapján hétféle pihenés létezik, szóval az alvás nem mindenre megoldás.
1. Fizikai pihenés: Lehet passzív (alvás, szunyókálás) vagy aktív (nyújtás, jóga, masszázs), célja a test regenerálódása.
2. Mentális pihenés: Segít a gondolatok lecsendesítésében, a kognitív terhelés csökkentésében, például rövid szünetekkel, naplóírással.
3. Érzelmi pihenés: A szükségleteink őszinte kifejezése és a valódi önmagunk megélése, a nemet mondás gyakorlása.
4. Érzékszervi pihenés: A digitális zaj, a fények és hangok csökkentése (digitális detox), a szemek behunyása napközben.
5. Kreatív pihenés: A csodálat és inspiráció megélése, a természet élvezete vagy művészeti tevékenységek (festés, zene), ami feltölti az alkotói energiákat.
6. Szociális pihenés: Időt szánni a támogató kapcsolatokra, és korlátozni az energiarabló emberekkel töltött időt.
7. Spirituális pihenés: Kapcsolódás valami nálunk nagyobbal, meditáció, ima vagy önkéntesség, ami célt és értelmet ad.
Nekem annyira jó dolgom van, hogy többféle is juthat ebből a választékból egy-egy pihenős hétvégére. Sőt, kisebb adagokban még a hétköznapokra is.
Ez nem a véletlen szerencse műve, évek óta nagyon tudatosan alakítom az életvitelem ebbe az irányba apró lépéseken keresztül. Mert ha én nem vagyok jó állapotban, akkor SEMMI nem fog jól működni!
Ha szeretnéd te is szokássá tenni a minőségi pihenést, szívesen segítek benne, beszélgessünk!
