Kevesebb ego, több önszeretet – a rövidebb út

Mivel energiákkal is foglalkozom, és időnként oktatom is a velük való munkát, időről időre megtalálnak azzal a kérdéssel, hogy milyen módszert tudok arra, hogy jobban szeresse magát a kérdező, több hite legyen magában, és kevesebb ego legyen a döntéseiben. Ha javasolnék valami kristályt, mantrát, vagy meditációt ennek a megoldására.

Nos. Kicsit távolról indítok, de nem véletlenül.

Mondok én kristályt meg mantrát, de ha a modern kori tanítvány nem teszi bele a melót a személyisége kiismerésébe, nem fog történni semmi. Se nem lesz kevesebb az egója, se nem fogja jobban szeretni önmagát. Ha csak az energiatérben kotorászik, de ezzel párhuzamosan NEM változtat a személetén, az érzelmein és legfőképp a tettein, akkor a valósága folyásában sem fog változni SEMMI.

A régi korokban az jelentkezhetett tanítványnak spirituális okításra (pl. egyiptomi misztériumiskolák), akinek rendben volt az anyagi helyzete, a családi és baráti kapcsolatai, és az ismerősei “tisztességes” embernek ismerték. Spirire fordítva: nagyrészt megdolgozta és működőképessé tette hétköznapi élete gyökér – szakrál – napfonat – szív – és torokcsakrás ügyeit. A szerzetesi és jógiképzés sem egy féléves tanfolyam volt, hanem a spirituális tanítványok civil életüket hátrahagyva beköltöztek a kolostorokba hónapokra, nem ritkán évekre. Itt pedig a kiképzésnek egy részében meditáltak, de más részében tanításokon vettek részt, és nem mellesleg a házimunka ingencsak földi feladatai is rájuk voltak bízva. Modernre fordítva: életvezetés, önsimeret és spiritualitás komplex kurzus. A másik nem elhanyagolható részlet az, hogy az ilyen többrétegű kiképzés alatt végig ott volt a tanítványokkal egy vagy több mester, aki folyamatosan visszajelzett az illetőnek a viselkedésére. Mintha a pszichológusod vagy coachod folyamatosan belekérdezne pont abba, ahol a lelked mélyén pontosan tudod, hogy megbuktál. Jó, mi?

A mai világban kevesen engedhetnek meg maguknak egy ilyen intenzitású kiszakadást a hétköznapokból, de sokkal több lehetőségünk is van (ami sokkal több csapdát is rejt, igen.) A mai világban minden valaha szentnek tartott tudás (szinte) korlátozás nélkül elérhető, ami szuper dolog, de pont a spirituális tudás az, ami alapozás nélkül… előbb-utóbb úgyis megköveteli magának, hogy alárakjuk az alapokat. 🙂 Én szóltam!

Nincs rövidebb út. Az önismeretet nem lehet megspórolni.

* Illetve van rövidebb út, de az általában valami halálközeli élmény, vagy ahhoz hasonló markánsabb krízis.

Szóval válaszolva a kérdésre, mit tanácsolok az önszeretet növelésére és az egó  csökkentésére:

Önszeretet, önelfogadás, amiből következik az önmagadba vetett hit egy idő után: az alapokat kell először rendbe tenni, ami gyakorlatilag a gyermekkorunk megértését és újra értékelését jelenti. Könyvek: F.Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam, Susan Forward: Mérgező szülők, John Bradshaw: Vissza önmagunkhoz – A bennünk élő gyermek felfedezése, Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai. Számtalan más olvasmány is van önszeretet-önbizalom témakörben, elég rákeresni. Aki nem szeret olvasni, az uccu neki menjen el egyéni terápiába vagy pszichodrámára.

Az ego kiismeréséhez és kordában tartásához szintén a megismerés az út. Az ego nem rossz, csak meg kell érteni és tudni kell a helyén használni. Könyvek: Dr. David R. Hawkins:  Elengedés, Erő kontra Erő, A tudatszintek meghaladása, Adyashanti: Világod vége.

Akinek mantra kell: Fény vagyok, és az is maradok. Meditálj ezen. Kristálynak egy hegyikristály megteszi.

Ha tetszett neked ez az írás, segíts eljuttatni másokhoz is, nekik is jól jöhet.

Ha érdekel egy olyan energiák használatáról szóló tanfolyam, ahol az önismeret meg az életvezetés sem marad ki a képből, nézd meg ezt: Szellemgyógyászat – spirituális Én-ismereti tanfolyam

Kevesebb ego, több önszeretet – a rövidebb út