Hol a helye a nőnek?

Ha egy nőnek rossz napja van, mindenki másnak is az lesz. Ez persze igaz a férfiakra is, hiszen mindannyian hatunk egymásra, akik egy térben dolgozunk, utazunk, élünk. De mégis a nők azok, akik meghatározzák egy-egy élettér hangulatát – érzelmi és energetikai szinten egyaránt. Sokáig erről nem is tudtam, aztán meg nem vettem róla tudomást. Míg egy napon…

hol a helye a nőnek mindenstimmel

 

Az az igazság, hogy mióta vissza tudok emlékezni, mindig könnyebben jöttem ki a fiúkkal.

Egyszerűen azért, mert nem komplikálták túl a dolgokat, nem nyafogtak, és amit mondtak, az úgy is volt. Volt persze mindig néhány közeli barátnő is – mindannyian a „fiúsan praktikus” gondolkodású fajtából. Így hát sokáig nem is hiányzott egy kifejezetten női típusú kör, hiszen remekül elvoltam anélkül, hogy sminkről, legújabb divatról, diétákról, sztárokról és hasonló számomra mérhetetlenül unalmas dolgokról kellett volna fecserészni. A nyafogás meg a szálak háttérből való keverése is az agyamra ment mindig, így igyekeztem is kimaradni ebből. Remekül elvoltam a kreatív projektekkel, tánccal, utazással, kultúrákkal, meg önmagam megismerésével – ami voltaképpen mások megismerése is.

Sokáig úgy voltam vele, hogy ezt az egész női témát nem tudom, minek tolják így túl, hiszen igazából mindenki lelke meg energetikája ugyanazok szerint az időtlen szabályok szerint működik.

A férfi agy meg a női agy közti különbségek, a kommunikációban való különbségek és hasonlók meg vicces általánosítások, na de igazából minek. Mindkét nem képviselői közül számtalan olyat ismerek, ami nem teljesíti a „típusbeli előírásokat”. Sokkal több fogódzót adott a driverek, a játszmatípusok, a személyiségtípusok, az oké-oké keret és hasonló univerzális szabályrendszerek mentén való tájékozódás, attól függetlenül, hogy akivel találkoztam, nő volt-e vagy férfi. Érdekes módon a tanítók és mesterek, akiktől ezalatt az évek alatt az univerzum dolgairól tanultam, főleg férfiak voltak. Voltak, akik logikus és áttekinthető módon adták át a tudást, voltak akik úgy csűrték-csavarták, hogy az agyam majd beletört. Egyre tágabb értelmezési keret és még több tájékozódási pont született saját magam és az egyre táguló univerzum értelmezésére. És még mindig nem láttam nyomát vagy értelmét szétválasztani a tanultakat férfiakra és nőkre működő dolgokra.

Míg egy napon világossá vált, hogy a férfi logika útján nem tudok tovább fejlődni és fenntartani az egyensúlyt – innen valami más kell, ami továbbvisz. Ez a valami pedig a női intuíció.

Ez a felfedezés egy olyan lavinát indított el, amire cseppet sem voltam felkészülve. A tudatos odafordulás a nőies oldalamhoz rádöbbentett egy sor dologra, és rengeteg kérdést is hozott, amire elkezdtem keresni a válaszokat. Ezek a válaszok pedig mind – mind női kapcsolódásokhoz, női körökbe, női tudásokhoz vezettek. Végtelenül hálás vagyok nekik, és örülök, hogy mára megtartó női kötelélek vesznek körül. Rengeteg „ha én ezt korábban tudtam volna” típusú élményem volt, (és tuti még lesz is) annak ellenére, hogy eddigre már eleve sok tudásra támaszkodhattam.

A női szemszög új perspektívába tette az egészet – és az addig felhalmozott tudás egy sokkal mélyebb szinten kelt életre.

Megértettem, hogy nem furán működöm, hanem nőként, és megtanultam örülni ennek.

Megértettem a saját ritmusaimat, és megtanultam tiszteletben tartani és használni őket.

Megértettem a megérzésem jelzéseit, és megtanultam hallgatni rájuk.

Megértettem, hogy hogyan használjam a női energiákat, és megtanultam a hasznomra fordítani őket.

Megértettem a helyemet egy férfi központú világban, és megtanultam hogyan érdemes részt vennem benne.

Megértettem a helyemet a férfiakkal való kapcsolatomban, és megtanultam, mit tehetek magamért és értük.

Megértettem a női kapcsolódások lényegét, és megtanultam élni ezzel a hatalmas erővel.

Megértettem a helyemet a párkapcsolat táncában, és megtanultam, mi az én részem abban, hogy ez a tánc mindig együtt repülős lehessen.

Megértettem a helyem az élet áramlásában, és megtanultam vele együtt haladni.

Megértettem, hogy ha nem vagyok a helyemen nőként, a dolgaim és a körülöttem élő férfiak sem fognak jól működni.

Bekellett látnom, hogy mindenkinek megvan a saját helye ebben is. Ugyanúgy mint a családban, a munkahelyi rangsorban, a hivatásban, a baráti társaságban, a nemek kapcsolódásában is. Vannnak mindenkire érvényes szabályok, ugyanakkor van egyfajta munkamegosztás is. És ahhoz, hogy nőként vehessek részt a játékban, nem kell a műköröm meg a divatruci, nyugodtan mászhatok fára továbbra is, és belefér, hogy nem a kedvenc időtöltésem a főzés… de már látom azokat a helyzeteket, amikben kifejezetten nőként kell jelen lennem. Női minőséggel, női energiával, női szempontokkal – és ettől én is jól vagyok, meg a környezetem is jól van. Mondhatni virágzásnak indultak a dolgok.

A munkamegosztás lényege az, hogy ha én a helyemen tudok állni nőként, a férfiak is a helyükre tudnak állni férfiként, és ha még egymás mellé is állunk, sokkal könnyebben megy minden.

Aztán mostanra megérkezett az is, hogy szeretném továbbadni ennek a kivirágzásnak az eszközeit – információt és intuíciót egyaránt. Ha szeretnél egy csoportot, ahol te is összerendeződhetsz nőként, nézd meg ezt: Az élet vize női kör

 

Ha szeretnél a blogon leírtakhoz gyakorlati tippeket kapni, iratkozz fel a hírlevélre itt:

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

 

Hol a helye a nőnek?