Hogyan engedd el, ami fogva tart?

Van azért ebben egy kis paradoxon. Te nem engeded, vagy az tart fogva? Persze könnyű azt mondani, hogy én mindent megtettem azért, hogy elengedjem a múltat, de az nem ereszt engem. De ez csak a jéghegy azon része, ami a vízből kilátszik. Ami a víz alatt van – azt nem engedted el, mert még mindig ott van befagyva. Az elengedés egy jó szlogen, és ha sikerül megcsinálni, működik is – de mitől?

ami fogva tart

Mindenkinek vannak olyan emlékei, amiktől legszívesebben megszabadulna – de mégis meghatározzák, hogyan gondol magára és hogyan éli az életét.

A szomszéd gyerek, aki azt mondta, hogy béna vagyok a fára mászáshoz, a tanító néni aki azt mondta hogy az írásom egy veszett macska kaparása, az unokatesó ami azt mondta hogy a matekhoz te hülye vagy öcsi… és ezen túl sose másztál fára, semmit nem írtál kézzel, és a matek szenvedés lett. Az ennél rázósabb emlékekről, veszteségekről, törésekről már ne is beszéljünk.

Szép gondolat az, hogy engedd el a múltat – de az emlékeidet nem tudod egyszerűen csak elfelejteni!

Az az élmény ott marad, időnként (vagy néha nagyon is gyakran) bekapcsol, és neked mégis kell kezdeni valamit vele, hogy ne nyomja annyira a vállad/szíved/torkod/gyomrod (ki hova szomatizál). De akkor mihez kezdj vele? Mint annyi minden – mint maga az élet – ez is egy folyamat, és a végére érkezel meg a híres elengedéshez. Az elengedés egy gyors sodrású folyó – hiszen sok víz olvad el, mire eltűnik az a jéghegy – de ha veszed a bátorságot, hogy belelépj, mindenképp jó helyre visz.

  • Engedd meg, hogy jelen legyen a fájdalom.

A legtöbben bele se mernek lépni a folyóba – inkább befagyasztják az érzelmeiket. Minden élő szervezet alapvető tulajdonsága, hogy kerüli a fájdalmat, legyen az fizikai vagy lelki. Így teszünk a számunkra lelki fájdalmat jelentő emlékekkel is. Igen ám, de az érzés ettől még nem múlik el, csak ideig-óráig nincsen jelen. Ha végképp meg akarsz szabadulni tőle, nincs más hátra, mint előre: ismerd el (legalább magad előtt) hogy nagyon fáj. Engedd, hogy fájjon, és figyeld meg, milyen ez a fájdalom. El fog múlni… ha belelépsz a sodrásba, az előbb-utóbb el is csitul.

  • Búcsúzz el attól, ami elmúlt, vagy ami sosem volt.

Ami fáj, azért fáj, mert elmúlt – egy szerelem, egy állás, a régi lakás, az öreg kutyus, emberek akik átköltöznek a túlvilágra. Ezekben az elmúlásokban az fáj, hogy visszafordíthatatlanok. Bár a szeretetünk, ragaszkodásunk még ott van, de már nincs kinek átadni, nincs kivel megosztani. Ugyanígy tud fájni egy soha be nem teljesült szerelem, egy meg nem kapott állás, egy sosem volt szeretetteljes családi közeg, egy el nem érhető élet lehetősége. A vágy, a „szeretném” itt is jelen van, de nincs hova tenni. Fogadd el, hogy így történik, és nem tehetsz ellene semmit. Hiszen ha tudtál volna jobbat, ha lehetne mit tenni, akkor megtetted volna. Attól, hogy az a valaki vagy valami fizikailag elérhetetlen, számodra még lehet kedves, és ennek nem kell elmúlnia – ezeket a pozitív érzéseket őrizd meg későbbre. Búcsúzz el a gyásztól, a megfosztottságtól, az érzéstől hogy neked mindez lehetetlen – és fordítsd a figyelmed a múltból a jövő felé.

  • Építsd a jövőt a tapasztalatból.

Ami volt, elmúlt – viszont ami jön, az csak rajtad múlik. A búcsú során biztosan ezer dolog eszedbe jutott, amit „akkor másképp kellett volna….” Na most van itt az idő, hogy kicsit előre gondolkozz. Mit fogsz másképp csinálni, ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülsz? Mi fogsz meglépni, amit előzőleg nem tettél? Mit nem fogsz csinálni, ami már akkor sem működött? Ha úgy tekintesz arra az élményre, mint tapasztalatra, mit tanultál belőle?

Szép gondolat az, hogy engedd el a múltat – de az emlékeidet nem elfelejteni kell, hanem elfogadni és tanulni belőlük!

Ha eljutsz idáig a folyamatban, már a jövőt építed. Ha azon gondolkodsz, hogyan csinálnád másképp, azzal megteremted a másképp lehetőségét is. Ez a változás a hozzáállásodban a teljes hárítástól a „tudnám legközelebb jobban” felé ugyan láthatatlan, de nagyon is látható eredményei lesznek  az életedben. Néha meg egyedül, néha kell valaki, aki végigcsinálja veled ezt az “olvadást”. De belevágni mindenképp érdemes. Mire vársz?

Ha szeretnél a blogon leírtakhoz gyakorlati tippeket kapni, iratkozz fel a hírlevélre itt:

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Hogyan engedd el, ami fogva tart?
Cimke: