Éjféli segítség

energiák a gyakorlatban sorozat

Ezúttal egy saját élményről írok nektek. Ha nem velem történik, egyszerűen nem hinném el.

Egy egész napos tréning és utána 5 és fél óra vezetés után, hulla fáradtan, vasárnap éjfélkor megérkeztem a szállásomra Ausztriában – hogy hétfő reggel egy újabb tréninget tartsak meg ott. Tudtam, hogy a szálláson már senki nem lesz ilyen későn, és a kulcsot egy számzáras kis széfben találom a főbejárat mellett.

De a széf nem nyílt ki – hiába próbálgattam, rázogattam, sehogy sem kattant ki a zár.

Nagyon nagyon kértem a fentieket, hadd ne kelljen az autóban aludnom…

Gondoltam körbejárom az épületet, hátha valahogy sikerül bejutni. Kezdtem is azzal, hogy meglöktem az egyik mellékajtót – és kinyílt! Bent voltam az épületben! Így legalább a társalgó díványán tudok majd aludni! Azért elmentem a szobámig, háta valami csoda folytán… de persze zárva volt.Gondoltam ha már bejutottam, végigpróbálom a folyosót, hátha valamelyik szobát nyitva hagyták véletlenül. Az első kettő zárva volt, de a harmadik kinyílt!!!! Látszott hogy nem vártak oda vendéget, mert ágyneműt nem húztak, de oda voltak készítve a cuccok és tisztaság volt. Az ablakból pedig a szemközti dombon álló kistemplom vigyorgott le rám, ami még ilyenkor is ki volt világítva. Gondoltam is, köszi hogy megvárt az “éjjeli őrség” odafent… mire fogat mostam, le is kapcsolták a világítást.

Másnap reggel, amikor előkászálódtam és lementem a recepcióra, a személyzet egy emberként ordított fel, hogy “Megvan a vendég!!!!” Kiderült, hogy reggel látták az autót, meg azt is hogy a kulcs a széfben van, és el nem tudták képzelni, hova lettem. Direkt rákérdeztem: se a mellékajtónak, se annak a szobának nem szabadott volna nyitva lennie. Csodálkozott is mindenki hogy hááát mekkora szerencse… De nem az. Ilyen az, mikor valaki tudatosan együttműködik a fentiekkel 🙂

A templomot reggel azért lefényképeztem.

Hála és köszönet az égieknek.

Itt te is elkezdheted a velük való együttműködést: Egyéni oldás

Éjféli segítség