Az ünnep árnyai

Az ünnep árnyai

Az ünnep árnyai Fény és árnyék nem létezik egymás nélkül, úgy tűnik, az ünnepekkor sem. Ez persze nem nagy meglepetés, de más olvasni róla, más a saját bőrünkön tapasztalni, és megint más tudatosan szembenézni vele. Számomra az elmúlt három nap tapasztalata … ebben az írásban sűrűsödik össze.

Időkapuk

Időkapuk

Időkapuk Ma az időt már másodpercre mérjük (ha nem tölt be egy oldal, hány másodpercig vársz?) és „számegyenesként” érzékeljük. Olyan számegyenesként, ahol bizonyos számoknál már „teljesíteni” illik dolgokat, és ez a teljesítménygyűjtő zsák egyre inkább teli kéne hogy legyen. Ebből adódóan, aki nem gyűjtő, vagy nem szeret részt venni a műgyűjtő-versenyben, igen hamar belefárad a végeláthatatlan száguldásba (minden másodperc számít) valami következő trófea felé. Vannak ugyan időnként mérföldkövek, de többnyire csak elhúzunk mellettünk, és csak utólag tűnik fel, hogy jéé, már megint elhagytunk egy újabb falut.

Karma

Karma

Karma Amikor tanítok vagy egyéni oldásokat vezetek, mindig előkerül a karma kérdése – a karmaoldó gyakorlat révén, ami nem más, mint megbocsátás. Olyan hihetetlen erejű megbocsátás, ami életekre, létidőkre, eonokra visszamenőleg renddé teszi azt, ami rendetlenül maradt. Mert ilyenkor emlékezünk arra, hogy mindenki a legjobbat tette, ami éppen akkor tőle telt – és ettől közelebb jutunk az elfogadásához is. Mert ilyenkor emlékezünk arra, hogy kalandvágyból érkeztünk erre a földre, ahogy sokan mások is ezen a színpadon… és a legintenzívebb tapasztalatokat hozó szerepeket pont azok vállalták, akik a legjobban szeretnek. Így olvassátok ezt a mesét.

Az önbizalom-növelés

Az önbizalom-növelés

Az önbizalom-növelés Benkó József vendégszerző írása Az önbizalom nagy kincs napjainkban. Mindannyiunknak van, tapasztalata azzal kapcsolatosan milyen hátránnyal járhat az alacsony önértékelés, amikor a kevésbé tehetséges társunk csupán a nagy esetenként megalapozatlan önbizalma révén eléri, amire mi csak áhítozunk.  Ezért nem kellet mást tennie, mint hinni önmagában. A jó hír az, hogy te is jelentősen megnövelheted, az önbizalmadat csupán tenned kell érte.

Gyökér és korona – avagy egyensúly a spiritualitásban

Gyökér és korona – avagy egyensúly a spiritualitásban

Gyökér és korona – avagy egyensúly a spiritualitásban Neked mit szoktak mondani? Azt, hogy el vagy szállva, vagy hogy olyan földhözragadt vagy? Azt, hogy ne légy már olyan érzékeny, vagy hogy ne légy már olyan érzéketlen? Hogy érzed magad a hétköznapokban – repkedsz a föld felett, vagy csak nagy nehezen vonszolod magad előre? Agyongyötörnek a gyakorlati dolgok, vagy olyan, mintha egy másik világban élnél? Vagy ezeket váltogatod és ebben teljesen kimerülsz időről időre?

Beavatás nélkül

Beavatás nélkül

Beavatás nélkül Újabb leánybúcsú szervezésére kértek fel a baráti körben, és mint ilyenkor mindig, előkerül bennem a beavatási szertartások, ünnepek fájó hiánya. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tanultam is róla, meg gyakorlati tapasztalatom is van a trénerségből adódóan, hogy hogyan érdemes egy beavatási ünnepet újra kitalálni. Tudom mik azok az alappillérek, amiknek mai modern formába öltve meg kell jelenniük egy ilyen eseményben, mert abban rejlik a valódi érték. (Ennek szellemében ötleteltünk, és valóban gyönyörű leánybúcsú lett belőle.)

A Vörös Sátor

A Vörös Sátor

Mi az a Vörös Sátor? A Vörös Sátor – más kultúrákban Holdkunyhó vagy Rimajurta – volt az a hely, ahol a nők összegyűltek (akkor még összehangolt) havi vérzésük napjaiban. Olyan női tér volt ez, ahol a nők megpihenhettek, ahová visszavonulhattak. Ide a férfiaknak nem volt szabad belépni – ők pedig tiszteletben tartották ezt.