A felébredés jelei – te hol tartasz?

Te miben vagy tudatosabb a környezetednél? Egészségesen eszel? Rendszeresen mozogsz? Tudatosan vásárolsz? Igyekszel minél kevesebb szeméttel, zölden élni? Hallgatsz arra, mit üzen a tested? Odafigyelsz arra, mi megy a fejedben, és leállítod, ha lehúz? Önfejlesztő könyveket olvasol vagy önismereti csoportba jársz? Ha valami bajod van, mersz segítséget kérni? Akár a testi, akár a lelki egészséged terén hozol tudatos döntéseket, vagy a környezetedet igyekszel megóvni, egészen biztos, hogy kerültél már szembe a körülötted élők ellenállásával.

tudatosabb másoknál mindenstimmel

Bár tudatosnak lenni manapság egyre divatosabb, arról elég kevesen beszélnek nyíltan, hogy mire is adod a fejed, ha belevágsz. Mert hogy a tudatosabbá válásnak is vannak ám mellékhatásai. Azzal együtt, hogy te egyre jobban leszel tőle hosszú távon, azért közben egy pár dolgot helyre kell tenni… neked is, meg a körülötted élőknek is. De őket most hagyjuk is, mert az az ő dolguk… nézzük inkább, milyen tünetekből veheted észre, hogy te már haladóbb vagy a témában. Ez kicsit ilyen életmódváltós írás lesz.

 

  1. Lehetségesnek tartod, hogy a rossz és nem működő dolgokon lehet változtatni.

    Ha valami nem működik, felteszed a kérdés: biztosan így kell ennek lennie? Biztos, hogy csak ez az egy módja van? Tuti hogy valaki valahol nem talált ki erre valamilyen megoldást? (Erre még csak legyintenek. „Hiszen ezt így szoktuk. Hiszen ez mindig így volt. Hiszen mi úgyse tehetünk semmit. Hiszen minden hiábavaló.”)

  1. Szerinted nem attól fognak változni a dolgok, ha panaszkodunk és sajnáltatjuk magunkat.

    Ami még durvább, hogy van ötleted is, hogy mi a megoldás a nyafogás helyett. Lehet, hogy nem csak egy ötleted van! Utána néztél, feltérképezted a lehetőségeket. A helyzet akkor kezd élesedni, amikor a másik megoldást meg is próbálod elmagyarázni néha a környezetednek. Finoman utalsz rá, hogy attól, hogy mindig így volt, meg lehet próbálni másképp. Volt, akinek bejött… mert normális kajákat evett és jobb lett a közérzete. Mert meditált, és kiegyensúlyozottabbá vált. Mert nem ment bele felesleges csatározásokba, és javultak a kapcsolatai. (Na, ettől kezdve furcsa vagy.)

 

  1. Megelégeled a nyafogást, és elkezded másképp csinálni.

    Több-kevesebb bátorsággal nekivágsz, és elindulsz a széllel szemben. Hiába csinálja mindenki másképp körülötted. Te nem eszed meg a szokásos délutáni sütit. Sorozatnézés helyett kétnaponta elmész edzeni. Olyan termékeket veszel, amin kevesebb a műanyag csomagolás, és nem kérsz műanyag szatyrot. Facebookozás és chatelés helyett rászánsz napi tizenöt percet arra, hogy rendezd az aznapi gondolataid. Nem akarod mindenáron bebizonyítani, hogy a vitában neked van igazad, helyette inkább azt keresed, mi az, ami megoldja a problémát. (Ettől kezdve különc leszel. Jönnek az értetlen kérdések, meg az enyhén gúnyos viccek. Nem elég jó a szokásos süti, újabban csak az ökobio mindenmentes fantasztikum csúszik, mi? Minek kell edzeni járni, nem elég a séta a buszmegállóig? Kis környezetvédő, akkor a parkban is te szeded mostantól a szemetet? Mire jó ez az elmélkedés, lesz majd lift is az elefáncsont toronyhoz? Na mi van, már megvédeni se tudod magad a nagy ájtatoskodásban?)

 

  1. Eljutsz oda, hogy radikálisan nem kérsz a negatívkodásból.

    Tudatosan kivonulsz minden olyan helyzetből és kommunikációból, ami ezen a sínen halad. Nem vagy hajlandó részt venni saját magad és mások leépítésében. Nem nagy hajlandó részt venni semmiben, ami másokat – tágabb vagy szűkebb környezetedben – rombol. Ezen lelki és fizikai rombolást is értek. (Ettől kezdve már „utálod az embereket” mert összeszeded magad, és elmész edzésre egyedül is, nem vársz mindig a többiekre. Hiába macerásabb, a fair trade boltban vásárolsz, és otthon is szelektíven gyűjtöd a szemetet. Nem vagy hajlandó beszállni a kávészünetben mások kibeszélésébe, megalázásába, és a kinek-a-rosszabb licitálásba. Bármilyen sűrű is a program, azt a napi 15 perc csendet magadra szánod, és kész. Nem erőlködsz azon, hogy együttműködj azzal, aki nem akar veled együttműködni.)

  1. Egy idő után nem vagy hajlandó részt venni semmilyen olyan közösségben, ahol a lehúzás a közös nevező.

Ha már egy ideje kitartasz az előző lépéssel, és tudatosan kivonulsz minden helyzetből, ahol rombolás folyik, ez átrendez még pár dolgot körülötted. Szép lassan lecserélődnek a könyveid, a reakcióid, a szokásaid, a barátaid, az egész életed. Egy idő után felhagysz azzal is, hogy másokhoz hasonlítgasd magad bármiben (pl. hogy ki a tudatosabb, meg ilyenek) és csak azt tartod szem előtt, hogy életed minél több területén önmagad legkiegyensúlyozottabb verziója legyél. Attól függetlenül, ki mit mond, vagy csinál.

Üdv a minőségi létben, ahol a döntéseket te hozod!

A korrektség kedvéért: még innen is van feljebb. Azt hívják felébredésnek, megvilágosodásnak. Néha vannak olyan pillanatok, amikor azt érzed, hogy bármi is történjék, a nyugalmadat semmi nem zavarhatja meg. Csak vállat vonsz, és derűsen mosolyogva csinálod tovább a dolgod. Na, amikor ez állandósul, az a megvilágosodás. Amikor a belső egyensúly sose múlik el.

 

A cikk eredetileg itt jelent meg: she.hu

Ha szeretnél a blogon leírtakhoz gyakorlati tippeket kapni, iratkozz fel a hírlevélre itt:

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

 

A felébredés jelei – te hol tartasz?
Cimke: